Picinyke hangulatelem a csakis érettünk tett áldásos munka ecsetelése közben.

Tegnap éjjel nem sokat aludtam, sőt, már tegnapelőtt sem, a két éjszaka mindössze 4 óra nyugodalmat hozott, s reggel 5-kor elkezdtem készülődni. Télikabátot vettem fel, idén télen először, mert álmosan gyalogolni hidegben nem sok jóval kecsegtet.
Mert most, tudtam, soká érek haza.
Hónapok óta nyilvánvaló, ami másfél éve már gyanúként élt néhányunkban, a herceg beteg. Egész hazánkat tönkretszi s ebben nem mentség az ő pszihotikai státusza. Azon a szinten, ez nem mentség.
A kormányzati kommunikációból egy ideje egyre erősödik a mindenféle csoportok egymásnak ugrasztására irányuló szándék, persze szépen mívelt, burkolt formában átadva ezen magvas gondolatokat -oszd meg és uralkodj... mióta is vezérelv ez bizonyos körökben?-, s itt stabil bűnbak a fogyatékkal élők, s ezen belül a rokkantnyugdíjasok rétege. Védtelenek csoportja, nagyon vékony mezsgyén a létbizonytalanság és a stabilitás között, mely csoport így kicsiny érdekérvényesítő képességével még inkább adja magát célpontnak.
Egy ideje tudható ez-az. Rendvédelmisből lett korengedményes nyugdíjból visszavezényelt kápósok felvigyázta nemzetmentő csalórokkantból nemesült kényszermunkások hada... vagy a több százezer szakhatósági határozat soron kívüli felülvizsgálata még 2011-ben, vagy a rokkantnyugdíj egy tollvonással eltüntetése s segéllyé degradálása.... de semmi, egyetlen árva szó sem a kormánytól vagy kormány közeli helyekről s pláne konkrétumokról, hónapokon át ment/megy a pszichológiai tréning, mellyel kondicionálták/kondicionálják a társadalmat a dolgok helyén kezelése érdekében, illetve tán azért is, hogy ha rászoktatják az embert a szarra, s aztán kap egy adag ehetetlen, de legalább nem büdös és sokkal kevésbé undorító meztelencsigát, annak örülni fog.
November 11-re meghírdette a MEOSZ a Párbeszéd konferenciát, melyre mindenkit vártak, akit érint vagy csak érdekel a téma, s felkérték Soltész Miklóst a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkárát, hogy avasson már be minket a rokkantnyugdíj rendszer átalakításának részleteibe.
Mikor megláttam a hírt, természetesen azonnal jelentkeztem.
Vártam, vártuk ezt az eseményt, mert semmit nem tudtunk biztosan, s félelmeink már-már elviselhtetlen mértéket öltöttek.
Telt-múlt az idő, hírek a témában nem nagyon jöttek, aztán tegnap elfogadta a kormány a terveket a rokkantnyugdíj átalakításáról, majd megjelentek arról is, hogy hogyan juttatják vissza a rokkantakat a munkaerőpiacra.

Talán ezért vett erőt rajtam az insomnia. Talán...

Tamás, egy kerekesszékes barátom jött ki elém a buszomhoz, s fuvarozott el a San Marco utcáig, ahol ez a jeles esemény megszerveződött.
Felvettük az egészet diktafonnal, illetve egy vagon kép is készült, sőt, videófelvétel is, úgyhogy majd ha megkapom a dokumentációt -mert én az egyik diktafont tartottam, így nem tudtam jegyzetelni-, úgyhogy most csak hangulatokat tudok jelezni.
Soltész Miklós szimpatikus. Is lehetne.
Soltész Miklós empatikus. Is lehetne.
Soltész Miklós sem tud semmit. Vagyis nálunk -az érintetteknél- klasszisokkal többet, de a részletekről a világon semmi nem tiszta.

Aztán átbattyogtunk a MEOSZ székházába az utca túloldalára, ott is az elnökségi ülésre. Az előzőn is ott voltam, mert a helyzet fokozódik. Erről is majd később inkább, ez még ülepedik, s talán jobban is szüksége van ennek a kristályosodásra, mert ahogy Soltész Miklóstól nem vártam jót, megelégszem a korrekt tájékoztatással, mely a viktoriánus államunkban annyit tesz: neked ez jó, mi mindent azért teszünk, hogy neked jó legyen, s be kell látnod, ha mégsem tökéletes, annak az az oka, hogy "AZOK, OTT, NI" minden bajotok okozói... s ezt a szintet megfelelően hozta is, de ott kicsit cizelláltabb dologgal szembesülhettem, amit még helyre kell tennem magamban.

S egy részlet egy a témához tartozó írásból:

"Vegyük a rokkant nyugdíjasokat, akik csak úgy munka nélkül fejik az államot... 850 ezren vannak,s milliárdokat kell költeni a megélhetésükre abból a pénzből, amit amúgy- nyilván- a fentebbi "egyszerű kisemberek" kapnának.

 

Az nem számít, hogy e réteg túlnyomó része valóban munka képtelen, s csak kis hányaduk "a munka nélküliség menekültje"'. Az sem, hogy a rokkant nyugdíj összege bizony igen szerény.

A fontos csak az, hogy a népesség több mint 90 százalékát nem érintik az ezzel kapcsolatos (emberi tragédiák ezreit okozó) szigorítások. A téma megfelelően tematizálja is a médiát. Amíg a közvélemény ezen csámcsog, nem figyel arra, amire a kormány nem szeretné, hogy figyeljen..."

Tehát folyt. köv. Több tekintetben is.
Íme a konferencia anyaga.