Most péntek van, hétfőn Pünkösd (aminek a jelentőségére nem emlékszem, pedig Nagyiék biztosan elmondták nekem, úgyhogy valahogyan fel kell idéznem... megnéztem, ja, hogy ja, a Szentlélek eljövetelét ünneplik, s tartunk ezért munkaszüneti napot, gratulálok), így kedden, a hét első munkanapján megyek kórházba.

Budakeszire, ahol évente három hetet töltök számomra igen intenzív tornával, hogy erős, okos, ügyes és legózott alkatrészeim a lehető legjobbat tudják nyújtani az ingyenélő nyugdíjas henyélő, ám mégis hányatott életében, de most a Vegyes Profilú Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály-ra fekszem be, a címben jegyzett kezelésre.
Azt se tudtam, hogy ilyen van. Azt hittem, attól dagad a lábam, hogy vízvisszatartás dolgozik a szervezetemben, mint a terhességeim alatt, például.
A b 2001-ben volt, a lábszáramat 2002 április elsejére nyilvánították tovább nem javíthatóvá, tehát a lehetőségekhez képest ortopédiailag tökéletesnek, s onnantól ezzel már "csak" a torna a masszírozás (a letapadt rostok -melyek izomkötegek voltak valaha, de nagy részük az autóban maradt, más részük meg az 5 hónap kvázi mozdulatlanságtól elvesztette tónusát és letapadt a csontra, illetve a csont helyére baültetett titán lemezre, illetve elvesztette rugalmasságát, s ezen csak kézi masszírozással lehetett segíteni, ami irdatlan, elképzelhetetlen kínt okozott nekem, de tudtam, ha nem csinálom -ha nem adom Anikó kezébe a lábam, a hozzávalót-; akkor sosem fogok járni, márpedig azt én megtanulom) "maradt", de már akkor látszott, hogy nagyon dagad a lábam.
Jártam én kontrollra, meg műtöttek is azóta többször is a Jánosban, ott ahol darabjaimból összeraktak annak idején, és minden alkalommal mondták, hogy hát, szörnyű a lábam, nagyon dagad, és a fekélyesedés is, hát, nem jó jel, nem örökéletű azért ez a lába, ezzel jobb ha kibékülök.


/A kép a gépház révén került ide, a tér vezérbejegyzése mellől/

Az erős túlzás, hogy kibékültem, inkább azt mondom, hogy elfogadtam a tényt, alőbb-utóbb amputálni kell majd az én szép, okos, erős de valóban nyomorult lábam. Aztán most, az idei nappali kórházas három hetemben Dr. Szögi Beáta, a főorvos, elküldött a lymphoedema ambulanciára, mert ahogy mondta, neki gyanús az én lábam... Ott a főorvos, csak ránézett és mondta "Igen, ez az. Kezelést kap rá évente és nem lesz ezzel baj."

Nos, meglepődtem. Azóta ahány orvosnak mondtam, mindegyikük örömmel fogadta a hírt és mintha annak örültek volna, hogy végre eljutottam eddig. Hmmm... ha azt sem tudtam, mi a frász az a lymphoedema?
De már tudom, és kedden megyek is.
Előre nem tudni, mennyi ideig leszek benn, de az biztos, hogy engem a frász kerülget, mert ahogy elmondták a kezelést, nem tudom elképzelni, hogy az olyan kellemes lesz, mint azt mesélik.
Na, mendegy.


/Ez a kezelés ehun lakik e/

Nyomorult lábam okos, erős és szép, ha egy buszt kibírt, nehogy már egy felfújható combfixtől zakkanjon meg!?