Ha már szóba került.

Egy kommentben, az oroszlán-vágyódásom alatt.

"picinke09

talema, szerinted érdemes sírni bárkinek is, hogy nem lehetett balettáncos, mert féllábbal született? Annyi lehetőség van még az életben. Aki, keres, az talál. Hogy megint egy okos szólással "fedezzem" önmagam. :)"

Már sokszor mondtam, nekem három tanítómesterem van, akik a rokiságukkal együtt tanítanak engem élni. Túlélni.
Mindhármuk másképp dolgozta fel, s dolgozza a mai napig a tragédiát, melynek nyomait... melynek kikerülhetetlen, kőkemény szabályinak megtestesülését... vagyis annak hiányát... szóval, végtagok, lehetőségek, élethelyzetek, kapcsolatok hiányát... cipelik úgy, hogy értik az életet.

Vagy nem vállalta. Egyikük nem vállalta, s Ő legalább olyan fontos része a tanulságnak, mint a másik két ember.

S aki a körme letörése miatt panaszkodik, az jól teszi. Komolyan. Segítek neki túllenni ezen a traumán, s bízom benne, hogy soha nem fogja megtudni, mennyire nem fontos az a szint, melyet most látóteret elfedőnek él meg.

S ha már Picinke szóba hozta, íme, a féllábú balett-táncos:

Szóval, igen. Lehet így is.

Végignézted? Végig bírtad nézni, anélkül, hogy kényelmetlenül éreznéd magad?
Igen?

Megjegyzem, sírni muszáj. Anélkül nem megy. Egyszerűen lehetetlen feldolgozni egy élet elvesztését. S most nem a szerettéről beszélek, hanem arról az életről, ami addig a pillanatig volt, míg egy autó, egy vonat, egy betegség, egy baleset visszavonhatatlanul meg nem semmisítette azt.
De sajnálni magát a túlélő, nem engedheti meg magának, okolni valakit/valamit pedig legalább ennyire hiábavaló.
Én így látom. Élek.
Túlélek.

............................
06. 02. 19:55
Most vettem észre, mikor már vagy ötödik alkalommal néztem  végig ezt a videót, hogy a lánynak, ki a féllábú művész mellett táncol... szóval....
A _LÁNYNAK_EGY_KARJA_TŐBŐL_HIÁNYZIK!!!

Nem kevésbé, mint a férfi esetében, minimum le a kalappal előtte!