Megjelent egy szakácskönyv Lenyelországban. Egy szakácskönyv, Braille-írással.

Láthatatlan főzőcske

Ha valaki azt gondolná, hogy a vakok rossz szakácsok, téved. Hiszen ugyanúgy főznek, mint a látók, csak a technika más egy kicsit. Most elmagyarázzuk.

Forrás: Sedró Ágnes

A konyha az egyik legkritikusabb lakáson belüli terep a vakok számára, talán csak az öltözőszekrény előzi meg, hisz ott még kevesebb segítség áll rendelkezésre, ha nem szeretne az ember óriáspapagájként kilépni az utcára. A főzés ennél lényegesen könnyebb, bár ott egészen más jellegű problémákkal szembesül az ember. Az előítéletektől tehát a konyhában is szabaduljunk meg: igenis tudnak a vakok főzni, ahogy a keruljkozelebb.hu egyik idevágó videóján Zsuzsa fogalmaz: „Szerintem mindenki tud főzni, aki éhes!”

A vak embereknek csak a látása hiányzik, de szaglása, tapintása, hallása ugyanúgy van, sőt, még jobban is működnek ezek az érzékek, mint a látók esetében, hisz ők ezekkel kénytelenek kompenzálni a szemük hibáját.

A legnagyobb nehézséget a konzervdobozok és befőttesüvegek okozzák, ezek azok, amikről csak felnyitás után derül ki, mit tartalmaznak, és meglehetősen kellemetlen, amikor valaki a babkonzerv helyett a barackbefőttet nyitja ki. Itt van tehát az egyik legnagyobb szerepe a rendszernek, amiről már korábban írtunk: ne rámoljuk át vak barátunk vagy rokonunk konyháját puszta jószándékból, csak mert nekünk úgy logikusabb: bízzuk rá, mit hol talál meg.

A nehézségre egyébként már van megoldás, csak hazánkban nem érhető még el: egy svájci leolvasóeszköz a bolti vonalkód-olvasókhoz hasonlóan azonosítja a termékeket, és hangosan közli, miféle flakont tartunk a kezünkben.

Ha ezen az akadályon túljutott a látássérült, akkor jöhetnek a további trükkök. A fűszeres üvegcséket a videóban szereplő Zsuzsa dombornyomott betűkkel címkézte fel, így ő is kitapinthatja, de a család látó tagjai is könnyedén el tudják olvasni, mi van az üvegben. A folyékony összetevőket nem önti ki a pohárból, mert az ujja végét a pohár peremén belül behajlítja, így érzi, mikor van tele az edény.

Jellegzetes illat árulja el, mikor „pont jó” a rántás, mikor üveges a hagyma, a habarást pedig a koktélkeverőhöz hasonló rázópohárral lehet csomómentesre keverni. A fűszerezés az egyik legegyszerűbb folyamat, itt egyértelműen segítenek az illatok, és szerencsére a szigorúan meghatározott mennyiségű összetevőknél is van mire támaszkodni: a „beszélő” mérleg hangosan mondja, mennyi lisztet szórtunk már a tálba.

Az ügyesebbek ráadásul nemcsak megfőzni tudják jól az ételt, de ízlésesen tálalni is: egy salátástálat a látókhoz hasonlóan kidekorálhat paradicsomszeletekkel, a főtt rizst merőkanállal formázva teheti a tálra, egyszóval akinek eddig kétségei voltak, reméljük, most már sikerült ezeket eloszlatni és bátran fognak belekóstolni az ínycsiklandó ételbe akkor is, ha tudják róla, a látványban a szakács nem gyönyörködhetett!

Cikk innen