Vagyis még gyakorlatilag nem, de már a képesség birtokomban, a nevem, s elérhetőségeim pedig a megfelelő helyen vannak.
Majd szólít a zúr, ha épp egy kekec, roki, özvegy, nagycsaládos, nő, vidéki alanyra lesz szükség.
Oké, a 'kekec' tán nem igazán szükséges, de mit tehetek, ha ez is egy gyári jellemzőm?!

Hajnali fél hétkor indultam itthonról, hogy 7 óra pár perckor felszállhassak a buszra, mely a Népligethez visz.
Jobb lenne Kelenföldre beérkezni, mert az előbbihez soha, ide viszont naponta többször jár akadálymentes busz. (S nemhogy nem akadálymentes, de egyenest panorámás, olyan lépcsős akrobata járgány...) Csakhogy Kelenföldről nekem továbbmenni egy agyrém, segítség nélkül csak a felmérés miatt mertem próbákozni vele anno, így marad a légtornász mutatvány két mankóval felküzdeni magam a buszra.

A Népligettől metróval a Moszkva térre, és jaj nekem, onnan villamos.
Nem kis para, de szerencsére igazán nem volt gond. (Mondjuk azt meg kellett kérdeznek, hogy jeleznem kell-e, mert egyedül még nem utaztam ezen a csinos "lapos" villamoson, de ennyi bénanéniség belefér...)
Leszálltam, ahol kellett és álltam a járdaszigeten oszt csak néztem. Tsókolom, merre van a melyik fele a számoknak, hun páratlan meg hun nem az??
Nan. megkérdeztem -ha jól tévedek három- szegény egészt is, de egyikük sem tudta megmondani, hogy merre menjek, és naná, nem emlékeztem arra, hogy mi is volt a pontos instrukció, melyet persze levélben megkaptam előbb. (Jegyzetet vittem, telefonszámokat, pontos címet felírtam, de ilyen praktikus dolgokat, naná, nem... nem is értem, miért csodálkozom ezen...) Úgyhogy lesz ami lesz alapon, elindultam az egyik irányba. Még a zebrán jártam, mikor mellém ért egy hölgy és mondta, hogy hallotta a kérdésem, ő sem tudja, de szerinte is erre kell mennem... majd battyogtam tovább, ő pedig mikor átért, visszaszólt: "Szerintem ott, az a kinyúló rész, az a bejárat!"
S lám, az volt.
Persze a porta után a bejárat ilyen forgókapus izé, amitől nekem lábrázásom lesz rögvest, de a bácsi kiakasztotta nekem, így mehettem tovább.
Komolyan, tudom, hogy tiszta röhej, de nekem egyedül, tényleg pulzusemelő feladat bárhová is odatalálnom, úgyhogy annyira megnyugodtam, mikor ott álltam a 715-ös tárgyaló előtt.

Oh, nem tudom befejezni. Pedig fontos lenne, de most agyam helyén a kerekek egyre hajlandóak csak figyelni. (Huh, képzavarban azért nem adom lejjebb most sem....:)

Szóval, diszkriminációs esettel találkozol, téged ér ilyen attrocitás, tudd, hová fordulhatsz: Egyenlő Bánásmód Hatóság.
Van értelme.