Hüpp. Nem nagyon, csak egy kicsit. Három hét jár egy-egy sérültnek évente ebből a jóból, aminek én most a második hetét fejeztem be, így van még egy hátra. De egy csopitársam (höhö) már nem jön hétfőn, mert neki letelt itt az ideje, így most kivel fogok kávézni ebéd…

A tegnapi nap legemlékezetesebb eseménye lemaradt, úgyhogy most ezzel kezdem. Onnan hiányzik egy aprócska szelet, hogy Lucival elindultunk a kávézóból a Népliget felé. Addig stimmel a napi dokumentáció. Az történt, hogy időben indultunk a buszhoz, mentünk a metróhoz, majd mikor…

Ketten nem jöttünk rá, mit is jelent ez a bizonyos, sőt, még büfésnéninek sem hittünk igazán. De tanult Lyányom megadta a kulcsot hozzá, sőt, még a bizonyítékhoz vezető út nyitját is. Reggel éppen beértem ismét, csak gyorsan-gyorsan átöltöztem s már mentem is a…

Kis híján lefordultam a székről, amint vártam a büfében a hazaszállításom. És ez csak az álomkórral terhelt nap megkoronázása volt. Reggel -kedd lévén- a jó hír körrel kezdtük a napot, s én a fodrászt mondtam el, vagyis azt, hogy nagy nehezen eljutottam végre. Aztán…

Bárki bármit mondjon is! Reggel bekapcsoltam a gépet, kinyitottam az outlook-ot, lejöttek a levelek, belenéztem a kommentekbe -láttam egy kellemeset, mosolyt csalt orcámra, mondanom sem kell- s hallottam, hogy dudálnak a kapu előtt. Úgyhogy gép kikapcs, kabát felvesz, cucc összeszed,…