Jelentéstétel az aktuális jó élményről. A kedd mindig ezzel kezdődik itt, nekem/nekünk viszont idénre így ez volt az utolsó. Meg kell becsülni!
Már reggel, ahogy beszálltam a kocsiba, láttam, hogy Emma nincs csúcsformában, valami vagy fáj neki, vagy nem aludta ki magát, vagy tudom is én, de valami nem kerek. Persze hová lenne a világ az önzésem nélkül, rögtön arra gondoltam, hogy rám haragszik? Vagy én tekertem el valamit, amitől ilyen savanyú a kedve?
Szerencsére erőt vett magán és mielőtt még erős felindulásból kilökött volna az autóból, elmondta, hogy velem semmi baja, a foga viszont annál inkább fáj, és napok óta jóformán semmit sem alszik, mert óránként háromszor négyszer felriad. Vagyis teljesen kivan.
Ráadásul odafelé azon tipródtunk, hogy mit mondunk a pozitív dolgok felsorolásánál. Én mondjuk tudtam, s ezt ő is tudta, hogy én tudom (hehe... Macskafogó, ugyebár...), de saját jó élményt hirtelen nem tudott előkotorni. Ezen filózott, aztán igen rövid idő alatt mégiscsak össze tudott szedni olyan sok örömteli élményt, hogy hirtelen nem is tudta, melyiket mondja majd.
- Én elmondtam a szombat estémet, hisz nekem az volt a heti kedves eseményem. :) De volt, aki elmondta a kedvenc disznaja tegnap hajnali fialását! Hiába, na. Nem összehasonlíthatóak ezek!
- Kartorna jött, ahol ismét remekül megtekergetett Zsuzsa minket.
- Aztán a gyors kávézás, majd rohanvást ismét a tornaterem, ahol fekvő torna volt soron. Komolyan, ma először (illetve tegnap este, még itthon) éreztem azt, hogy mennyivel erősebb vagyok, mennyivel többet bírok! Remek dolog úgy tornázni, hogy nem kell attól tartanom, hogy a következő gyakorlatot nem tudom megcsinálni! (Nem röhögni!! Ami egy egésznek már-már vicc, az a rokinak lehet elérhetetlen messzeségben attól, amire az adottságaival képes.)
- TENS kezelés alatt, ismét ellenőriztem Emma integető lábfejét. (A kezelés 30 percét két részletben kaptam meg, hisz 15 perc után kénytelen voltam "elrohanni" wc-re. HIába, na. Ha muszáj, hát muszáj! De amint tudtam, mentem vissza és megszereztem a maradék időmet! :)
- Még hátra volt egy ritex pakolás. Ez is olyan, amiről halvány fogalmam sincs, hogy micsoda, de hogy jót tesz, az tuti!
Aztán már be volt fejezve a nap, csak ebédelni mentünk, meg fenn a főépületben megvettem a doktornő által felírt TENS gépet, aztán jöhettünk is haza.
Illetve még bementünk Érden a MÉKE irodájába, ahol egy rövid kis megbeszélés volt hátra, aztán befejeztük a napot!
Elfáradtam nagyon. De nagyon sajnálom, hogy már itt a vége lassan. Jövőre is szeretnék jönni! Érezhető az eredmény, amit ez jelent nekem!
2008.01.22. 16:41
Szólj hozzá!
Címkék: talema rokiság nappali kórház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://relax.blog.hu/api/trackback/id/tr531599888
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.