Pontosabban "Csalók a látszat".
Egy cikk, s azért nem linkkel jelzem, mert csak reg után érhető el és nagyon-nagyon fontosak a kérdésfelvetései.

Bedő Iván: Csalók a látszat

2011. augusztus 31., szerda • Utolsó frissítés: 2011. augusztus 31., szerda, 15:34
Szerző: Bedő Iván

Saját fegyverét próbálják a kormány ellen fordítani a mozgáskorlátozottak: a szociális konzultáció módszeréhez nyúltak, és kérdőíves társadalmi párbeszédet kezdtek. Borítékolható, hogy ennek az eredménye is olyan lesz, mint amikor a miniszterelnökség levelezett a lakossággal, azaz a kormány továbbra is azt csinál, amit akar.A mozgáskorlátozottak (illetve nevükben az egyesületeik országos szövetsége, a MEOSZ) láthatólag azért kapták föl a vizet, mert úgy érzik, igaztalan vádak alapján csalóknak tekintik őket. Sajtószemlét is készítettek, és nincs okunk feltételezni, hogy ez csalókább lenne, mint a minisztériumok vagy a rádiók lapszemléje. Az derül ki belőle, hogy a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatáról hónapok óta folyó vitáról írva időnként egy lapon emlegetik a visszaéléseket és a mozgáskorlátozottakat. Amikor pedig a MEOSZ aktivistái országszerte parlamenti képviselőknél igyekeznek lobbizni, minduntalan azt az indokolást hallják tőlük, hogy ez a történet a csalókról szól, elég például a parkolási kártyákra gondolni.

A kormányzati kommunikáció olyan sikeres, hogy ma már a jóindulatú emberek is csalókként gondolnak a mozgássérültekre – panaszolja föl a MEOSZ honlapján a szervezet egyik tagja. De hát ki is a csaló? Akik a parkolási engedéllyel visszaélnek, mind egészségesek, és a sokat emlegetett rokkantosításnál – már amikor valóban jogtalan előny forog fenn – sem maguk a leendő nyugdíjasok csalnak, hanem az orvosi bizottság. Állítólag amikor fölülvizsgáltak egy gyanús esetsorozatot, akkor az a 80 százalék, amely tényleg rokkant volt, ugyanazon okból adott pénzt, amiért Magyarországon az orvosnak általában szokás: közszájon forgott, hogy mennyit illik a zsebbe csúsztatni.

Tegyük hozzá: csalók a kormányok is, és nem is csak Magyarországon. Az interneten megtalálható az EU foglalkoztatási főigazgatóságának egy néhány évvel ezelőtt megrendelt tanulmánya a megváltozott munkaképességűek helyzetéről. Magyarország az élen állt (25 ország mezőnyében, a lehetőségekhez mérten összehasonlítható 2005-ös adatok alapján) azzal, hogy a munkaképes korú lakosság 11 százaléka rokkantnyugdíjas. Az is látszik, hogy ezzel nagyon fejlett országok mellé sorakoztunk föl: a sorrendben Svédország, Lettország, Finnország, Hollandia, Dánia következik. Nagyjá ból ugyanazért, amiért Magyarország. A tanulmányt jegyző kutatók szerint – ha más-más időszakokban és körülmények között is, de – több tagállamban rokkantosítással helyettesítették a munkanélküliség elleni intézkedések nehezebben végrehajtható válfajait. A munkanélküliségi statisztika mellékhatásokkal járó és tartós kozmetikázásáról van szó. Ami Magyarországot illeti, Brüsszelből is látszik, hogy a rokkantnyugdíjazások megoszlása szépen igazodik a regionális munkanélküliségi statisztikákhoz.

A számokról a MEOSZ-nak is megvannak a maga érvei, és arról is, hogy a rokkantnyugdíjasok nagyobbik fele nem segélyt kap, hanem évtizedeken át fizetett nyugdíjjárulék alapján vált jogosulttá a juttatásra. Hivatkoznak arra is, hogy az egészségkárosodás alapján ellátottak többsége időközben az öregséginyugdíj-korhatáron is túl van, így a mostani vitákban emlegetett nagy számok eleve félrevezetőek. Csak éppen a kormány nem hallgatja meg az érdekképviseletet, Orbán Viktor is válasz nélkül hagyta a MEOSZ májusi levelét. Más lapra tartozik, hogy a sokat emlegetett munkaképes korú és állapotú rendőrökön kívül valójában kiket próbálnak még visszaterelni a munkaerőpiacra, és milyen reményekkel. Mostani hírek szerint a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata késik, elhúzódik, és kérdés, hány embert érinthet egyáltalán.

Nem a mozgássérültek az egyedüliek, akik ellen bűnbakképző kampány zajlik. Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács – tartja egy régebbről ismert mondás. A különbség az, hogy a bankok, az élelmiszerláncok és más multik, de a tűzoltók és a filozófusok is jobban meg tudják védeni magukat, netán ki is vonhatják magukat a magyar kormány befolyása alól. Azzal viszont illene vigyázni, mit sugallnak a közvéleménynek azokról, akiknek az élete Magyarországon a szó egyik értelmében sem akadálymentes.

BEDŐ IVÁN