Ez is megvan a normi életben, csak én már nem tudok mozgólépcsőn közlekedni... Tehát, marad a roki-kontroll...
Mert ugyebár a kontroll , egy nagyon-nagyon jól sikerült film (persze, mint itt minden, ez is csak az én véleményem...:), én meg ma, egy igazi felülvizsgálaton voltam, amolyan roki-kontrollon, a János kórházban.Erőműves autó vitt fel (egy Mercedes! naon tuti volt... kicsit meglepődtem, mert eddig mindig Opel vagy WV esetleg Toyota jött, de már kipróbálhattam a vezér nemrégiben levetett autóját is...), mint általában.
Köszönöm Csaba!
A héten valamelyik nap felhívott az ortopédiáról Tanár úr, aki a csípőmet összelegózta és a bokámat normi-állapotba varázsolta, hogy pénteken, azaz ma délelőtt vár kontrollra. Hiába mondtam, hogy a világon semmi bajom, telefonon is el tudok mondani mindent, ez nem volt elég, muszáj volt megígérnem, hogy megyek. Hogy ettől-e vagy nem, azt nem tudom, de aznap este többet már nem tudtam megmozdulni ...
Jött reggel a sofőr az Erőműtől, és indultunk is. Korán értünk oda, majd' egy fél órával hamarabb, mint ahogy behívtak, de mielőtt bármi papírt hajlandóak lettek volna elvenni tőlem, első kérdés az volt: "Vizitdíjas számla?"
Hmmm... izé... miért, azt nem itt kell elintézni?
Nos, a János kórház akkora, amekkora, ugyebár. Az ortopédia olyan középtájt van, a vizitdíj befizetési helye meg lent és fent bizonyos épületekben. A nővér, ahogy elmondta, hogy hová kell mennem, végignézett rajtam, és hozzátette: "Nekem most nincs időm, de kérjen meg valakit! Messze van mindkettő, de mindig sétálnak itt emberek, biztosan segít valaki!"
Na, kérem! Nekem nem kellett elsétálnom semeddig, illetve csak az autóig, de könyörgöm, aki egyedül jön, vagy mondjuk mentővel hozzák és kirakják a váróban, azzal mi van? Mindegy. Elintéződött.
Röpke 2 és fél óra alatt le is zavartam az amúgy összesen mondjuk 20 perces vizsgálatot, mert Tanár úr, biztos ami tuti alapon, a szabad 1 órájára behívott vagy 6 embert plusz még ketten teljesen önhatalmúlag keresték fel azalatt az idő alatt.
Kitöltetett velem egy kérdőívet, mert a csípőprotézisem valami új cucc, ami most tart a gyakorlati kísérletezés fázisában, tehát folyamatosan szemmel kell tartani engem, s így a protkó állapotát. Hát, azt kell mondjam, hogy bárki, akinek ilyesmi baja van, nyugodtan egyezzen bele a protézis műtétbe, mert ha így csinálják meg, mint nekem, akkor biza minőségi változás várható az életében. Márpedig ez a szintű operáció azért remélhetőleg csak értő kezektől zajlik...
Megtekergette a lábam, mondta, hogy nem érti, hogy most nem is vágok pofákat, pedig minden vizsgálatkor meg szoktam tenni azt (hiába, na, ha valaki csak közelít a lábam felé az már engem védekezésre késztet...)
Megállapította, hogy tökéletesen működöm, mosolygott egy sort a felsorolt fájdalmaimon (valószínűleg azért, mert én szintén vigyorogva mondtam ezeket, hisz nem számítanak, de tények), megdícsért a mozgásszabadságomért, és nem utolsó sorban az aloés kavicsok rendszeres fogyasztása miatt. (Utána volt itt Zoltán, az aloés emberke, elmondtam neki ezt, kicsit meglepődött rajta, de nagyon örült, hogy egy neves professzor elismerően nyilatkozott ezekről). (Ez nem a reklám helye, de itten van, ni az aloés kavicsaim forgalmazójának honlapja: íme.)
Szóval, örömtelien jól működik a protézisem! Annyira jól vagyok!
