...8. És persze legalább annyira szuper az emberi szúklátókörűség, butaság és hideg ostobaság is.
Igen, moziban voltam. Hát, Steven Spielberg megkapta a zsebpénzt, hogy mintegy jutalomjátékképpen megcsinálja élete filmjét. Megcsinálta.
S ha egy recept bevált, a jó szakács nem is változtat rajta. Még a szereplón sem. Csak hát, az eltelt majd' 30 év.... De sebaj, megtalálható... csak kiterjedt casting kérdése....
Nos: őriznek két és fél évtizeden át egy alien-pókmukit, aki egyszer kezet fog fekete mérnökemberrel, aki ettől alien-pókmuki szabadítóvá lesz, majd mikor eljön a lehetőség, pókmuki a vele "önkéntesen kapcsolatba lépett" s ettől szabadítóvá avanzsált fekabácsi segédletével világgá megy.
Ezen akciót lefilmezi egy csapat oskolás gyermek. Kik "esze" egy Elliott klón. S visszatértünk a kályhához. Hisz '82 óta eltelt időben, nem változott a világ. Még a zidegen szabadító hősgyerek is "ugyanaz".
De vissza...
Szóval, pókmuki ki, Elliott-klón, ki a gyereksereg esze, szerelmes lesz, no nem pókmukiba, hanem annak egyik konzervvé jelölt begyűjtött szépségébe, ki a filmes cspat dívája eredetileg, s így, Elliott-klón minden akadályon át megy előre, megy a szerelemért.... Majd mikor megleli(k) a városkából eltűnt sok száz mikró és egyéb háztartási gép kupacát, a barlangban amit pókmuki vájt a város alatt, s ahol berendezkedett otthonosan, s ahol őrzi a Globus konzervvé tartósított városiakat is, ő is kezet fog vele -szerelemtől bátran, ugye- s annyit kell csak mondania pókmukinak: "Menj! Elmehetsz!"
S pókmuki, ekkor elmegy. Mert nyilván, csak ez hiányzott neki. Ez a mondat, mert pókmuki szófogadó. Ugye. Csak az engedélyre várt....
Összeroppantja még a víztornyot, felszippantja az autókat, a fegyvereket -mert pacifista pókmuki, ugye-, majd köszi a vendéglátást, ha végre valaki kimondta, hát elmegy.... s elmegy!!!! Bakker!
Elmegy!
E.T. hazatelefonál.
Pókmuki meg elmegy.
Jaj....
De szóval, moziban voltam. Vonattal!!! Már nem vonattal ültem a moziban, hanem a Camponáig vonattal mentem. Nem egyedül, mert azért az nekem csak nagyon különleges esetekben lehetséges, Ildike jött velem, hogy megnézzük ezt a remek -általam kiválasztott... ezért előjegyeztettem Ildikénél már egy komoly retorzióra- alkotást. Mint már jegyeztem a vasút állapota úgy ánblokk kritikán aluli, akadálymentesítés szempontjából, hogy finom legyek is a béka segge alatt van, vagyis evickéltem a vágányhoz a két mankómmal, tekintetem mereven a mankóim leendő helyére fókuszálva, s erőst oda is koncentrálva. De valahogy nekem a receptoraim így vannak beállatva. Van néhány szó, amit ha maradék agyam teljes egésze is el van foglalva, meghallok. Íme a párbeszéd... vagy inkább monológ, amin megakadtak kerekek agyam helyén:
- Aha, akadálymentesítés. Hogyne! Akadálymentesítésre 6.000.000!! Hogyne! Akadálymentesítés a hajléktalanszállón hatmillióért! Nehogy szegény részeg csöves, mikor hazamegy, elbotoljon!
Mondja ezt fröcsögő gesztikulálással decens néni, amíg a vonathoz igyekszik, s mindezt mellettem, ki a két mankómmal küzdök ugyanott.
Nem álltam meg. Nem álltam meg... s megálltam. Fejem felemelve néztem rá. Ő persze tekintetét elfordította, s mellette gondolom férje is, aki előbb rám nézett, majd sürgősen a földet kellett bámulnia, csakúgy mint okos, okos nejének.
- Bájos. Ez aztán bájos kirohanás volt, csókolom.
Mondtam, s mentem tovább.
EU-s támogatásból megy az akadálymentesítés túlnyomó része. Mely támogatás nem kölcsön, tehát vissza nem térítendő, s célzott, tehát ha a kiírt célra nem használjuk fel, akkor az a pénz nincs. Tessen csak így nézni, ha kérhetem. tessen így, ha már emberhez méltón nem megy!
Akadálymentesítés, talán a fejekben sem ártana. A kép ebből a 2008. 01. 27-i bejegyzésemből. S látható, a fejekben még mindig van mit takarítani.
Hiszen:
„Nem a Mount Everestet kell akadálymentesíteni,
de ha építünk rá egy kilátót, azt úgy kell megtervezni,
hogy azt bárki meglátogathassa.”
Rádai Sándor akadálymentesítési szakember
