Itt már elkezdtem, tulajdonképpen csak azért, hogy ne sikkadhasson el a tegnapi túra.
Mert igenis nekem az, ha egész nap jövök meg megyek, na. :)

Korábbi megbeszélés alapján kiderült, hogy délután 2 után mehetünk a székemért a San Marco utcába. Merthogy az utolsó alkalommal, mikor a MEOSZ székházban jártam, megkérdeztem a megbeszélés vezetőjétől -aki a MEOSZ elnöke egyben-, hogy hol lehet hozzájutni használt kerekesszékhez, jutányos áron, mert rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb lenne az életem -legalább egy síkja, a mindenhova menős öreg_rokinéni- ha lenne itthon -ahogy volt is, csak azt elajándékoztam, azzal, hogy ha nekem mégis kell egy-egy napra, akkor majd ugye visszakapom időnként, de mára már nem is emlékeznek a történésre....- saját székem. S miután (még) nincs szükségem folyamatosan erre, így tökéletesen megfelel nekem egy valaki által leselejtezett darab is. Akkor Lajos -Dr. Hegedűs Lajos, elnök- felírta a számomat, s mondta, hogy értesít, ha van valami.
Nos, erre tegnap került sor, mármint nem az értesítésre, hanem ekkor vehettem át a számomra -Lajos szavaival élve a szemem színéhez- választott, djönörűséges, okos, édes, pillekönnyű, szétszedhető és egy mozdulattal összecsukható székem.
Ímhol, ni -s lám, mostan látszik is, mert nem takarom ki s ezzel nem rontpom le a végletekig a képet:







Na, tessen ámulni! És van neki, na mi van neki, vagyis akkor már a MIÉNK, DRÁGÁM! Ugye (ööö... ez egy örökbecsű részlet a Vukból, "A MI MarciNK, drágám!" a kakas az összes tik ura, ugyebár, nem lehet kisajátítani, vagyis a mankótartó), nemcsak a széké, hanem már az eminyé!! Háhááá!! Szóval, akkor van nekünk, na mi van nekünk, hát mankótartó, az van neki... azazhogy nekünk, drágám! H9h9!
És tegnap szegény Aninak nehézséget okozott, hogy engem toljon -tiltakozásom ellenére tette ezt, kitartóan, lejtőn föl, s még a mankót is tartania kellett, mert a tépőzárszalag, ami helyén fogni hívatott, igen bőségesnek tűnt, így egyszerűen lötyögött csak szerencsétlen munkátlan remek, kösziDitte mankó a helyén. Ám ma rájöttem -tebger eszemmel, hehe-, hogy azt a szalagot lehet kétszer is rátekerni a mankóra, s így mengyá megfelelő rövidségűre változik.
Ej, beh jó ilyen okosnak lenni....

Ja, a kuty, nem tartozék... mármint a székhez. Az élethez igen. De nem ám úgy általában a_akármijen_kuty... hanem Ő, Am/, aki e hóban, 20-án tölti 14. életévét. Meglett úr. Bölcs. Ehhehheeee....

Ezt muszáj voltam idetenni, hiszen a Two Stupid Dogs nálam a mesealapműveltség része, s mely remekül mutatja Am/ lényegét, sőt, depláne, mert hiszen ő egyszemélyben képes a két_hüje_kutya lenni...

De elkalandoztam. Nagyon. Mert mikor indultunk még szó sem volt a kézzelfogható székemről, csak mint egyszeri cél, elébb mentünk roki barátnőmhöz, hogy szokás szerint kávézzunk.
Na, vittünk egy doboz sütit, mert arról volt szó, hogy kávézunk, ehhez képest Ő meg minket terített asztallal, forró zellerkrémlevessel -hozzá pirított kenyérkockák- majd magas, gyönyörű meggyes sütivel várt.
Nagyon szeretem őt.
Nem is tudom igazán elmondani, mit jelent nekem ez.

Aztán indultunk a székért, és amint odaértünk, kaptam két visszajelzést, melyek tulajdonképpen semmit nem jelentenek, de nekem a saját mérlegemre érve -s nem én rakta oda ezeket a gesztusokat, vagy mondatokat, hanem ott landoltak- ismét a "nyugi öreglány, ember vagy te, akkor is ha van aki dühtől fröcsögve mást ordibál" oldalt erősítik. Sőt. Néha azt hihetném, hogy jó ember vagyok. De nem ez a lényeg, mert a jó, az egy olyan fogalom, amely igazán meghatározatlan, én ebben csak -s nyilván mert egyszerű vagyok, mint egy bot- azt tudom, hogy nyilvánvaló példákból tanulva, van az a szint, amely már nem emberhez méltó, s én odáig nem megyek le. 
Jó ez így. Nem váltom meg a világot. De a világ sem tesz engem rosszá, mint ahogy sokakat.

Majd székkel felszerelkezve már jöhettünk haza. Még Nagytétény



Innen van kép a "muszáj_előzmény"-ben is, ahogy a peronon ülök a cép_cékembe benne...

Érd Felső



Ez a járda szinttól a peron magasságáig felvivő lift (!!!!), mely így gyakorlatilag mozginak akadálymentessé teszi ezt az oldalt. Infokommunikációs szempontból semmi, de értsd ahogy mondom, semmi nincs kialakítva, de ez megoldott. A másik oldalhoz, sok-sok tízméteren át haladó viszonylag meredek, de legalább rámpa van kiépítve, ám sehol egy tábla, hogy mi merre van, még a vasútállomás sincs feltűntetve sem itt, sem Nagytétényben,. El is tévedtünk, még helyi lakos leszólítása után is...

Százhalombatta



Ez a váróterem bejárata, de a wc vagy az állomásfőnökség ajtaja előtt is készülhetett volna a kép. 3 lépcső, minimum.
Itt és Nagytétényben is megkérdeztem a zembert, hogy van-e az állomáson beemelő szerkezet és azt működtetni tudó ember. Egyik helyen sincs, de a kispiroson mindegyiken van, tehát ha kimegyek székkel, a bakter szól a közeledő szerelvénynek és feltesznek rá a szériacucc emelővel. (Na, ez legalább megoldott, mondjuk az más kérdés, hogy a peronig nem juzt ki a székes, de ne legyünk szőrszálhasogatók...) Valamint mindkét helyen megkérdeztem azt is -Érden azért nem, mert egy lélek nem volt ott-, hogy mikorra tervezik az állomás akadálymentesítését. Nagytétény: semmikor, mert 2 éven belül megszűnik maga az állomás. Batta: semmikor, szó sincs ilyenről.
Hmmm... na, erre szolgál a felmérés, melyben én szakértő vagyok most, s melyben semmit nem tehetnék az én rózsaszín pillangószárnyas angyalom nélkül, ki fáradságot nem kíméálve hoz-visz-kísér ésatöbbi...

Aztán hazaértünk.
Ettünk.
Én meg itt ültem ezerévig, mert annyira lenulláztam, hogy jaj. Mert az én NŐI CSÍPŐm, nem cereti nagyon az ilyen túrákat, de angyalokkal könnyű...