Ha jól tévedek épp a minap lakoltatták ki a (kvázi) nyilvános wc-kből a pereceket a Városligetben. Na, ehhez képest én most pörköltet láttam a fajansz tetején...

De ez már a túrám végefelé volt, sok víz lefolyt a Dunán mire ezzel szembesültem, úgyhogy kezdem az elején.
Hajnali 5-kor keltem, pedig lustizni akartam, de valamiért kidobott az ágy, nagyon nem értettem és kissé zokon is vettem, de ha nem hagy békén, hát nem hagy békén, úgyhogy elkezdtem készülődni. Némi sms-párbaj folytán sikerült elintézni, hogy edénnyel vitessem fel magam székes fővárosunkba, s ne kelljen buszoznom, így sikerült összeismerkednem egy fontos tartozékkal is.
Na, ez csak mellékszál... jaj, folyton eltévelygek, vissza kell találnom a főcsapásra...
Irdatlan összeget fizettem taxira, hogy kivigyen az OORI-ba, ráadásul a taxis egy sík ... édes, okos, kedves ... ember volt, nem arra ment, mint az normális és tőlem kérdezte az utat, ráadásul, mikor közöltem, hogy én csak a címet tudom, és ha ott állunk az épület előtt, talán felismerem, akkor meg tök "megsértődött", hogy hát neki nincs "dzsípiessze, vagymiafene", mi az, hogy nem tudom, hová akarok menni... (Hát, ja. Neki még újdonság az én macerásságom, de gyanítom, nem én vagyok az egyetlen, aki szeretné rendeltetésszerűen használni a taxit... ha már... pedig nem is erre vonatkozik a cím, vagyis most már azt mondom, hogy nem csak erre...)

Vagyis odaértem, kifizettem egy valag pénzt és bejutottam a lymphoedema rendelő elé, majd vártam. Szereztem a metró előtt újságot és azt olvasgattam -például arról, hogy a görög válság nekünk példa lehet arra, hogy milyen jó munkát végzett a Bajnai kormány, mert mi is tarthatnánk ott, ezt így még sehol nem hallottam és ez nagyon tetszett, de nem fejtem ki itt, mert ez a rendeltetésszerű használatról szól, ugye-, majd némi betegpaláver, soron következő és soronkívüliség valamint mentő kontra "de_én_messziről_jöttem_a_beteg_anyámmal" (anya szemlesütve várta a meccs kimenetelét) után bejutottam Takács főorvos színe elé. Elrebegtem neki, hogy ki vagyok, ő emlékezett, majd megnézte szép, okos, erős lábam, hogy igaz-e amit én mondtam neki a telefonban, vagyis, hogy a február óta szedett gyógyszerek okán gyönyörűséges lett és nem kell talán a kezelés, amire várok.
Hö.
De kell. Sőt. Még rosszabb a helyzet, mint volt, úgyhogy azzal megtámogatva helyigényem, hogy június 28-án (ha az Eyjafjallajökull is úgy akarja, márpedig melegen ajánlom neki) úgy elmegyek világgá, mint a huzat, tehát szerencsés lenne, ha még előtte bejutnék az OORI VEPO-ra, ott is a lymphoedema rendelés számára fenntartott 3 ágy egyikére.
Eztán meglátogattam Andrást az ergoterápián, vele kicsit beszélgettünk a giccs mibenlétéről, valamint a látható s legfeljebb csak sejthető történésekről, majd engem bemutatva egy kollégájának, azt mondta: "Márti, aki mindenről gondol valamit és azt rögvest ki is mondja, s ez első ránézésre látszik is az arcán." Na. Ez tényleg így van? Most mért?
Ez az András mindig meg tud lepni engem.
Majd kávéztam a büfében és majd' elmerültem a rejtvényemben, mikor megkocogtatta a vállam Györgyi, akivel idén a Nappali kórház idején ismerkedtem és barátkoztam össze, s mára kicsiny lazulást terveztünk, némi komoly téma érintésével, mely az egyesületünk ügye.

Azután megtapasztalhattam az idei nem tudom hányadik, de gyanítom messze nem az utolsó felhőszakadás tombolását szerencsére autóból, mert Györgyiék kivittek egészen az Etele térig...ööö akarom mondani az átkeresztelt Kelenföldi pályaudvar buszvégállomás részére (ezt én nem bírom megszokni... jajjajjj...)
Nos, reggel rég volt már, a buszomig pedig volt vagy 20 percem, így gondoltam, biztos ami tuti, elmegyek wc-re. Remek, ahogy a piktogram mutatja, akadálymentes hely lévén, van ott mozgássérült mosdó is.


/Kép ehun lakik, e/


Teljes magabiztossággal mentem és kotortam elő a pénztárcámból a százast, a használat árát. Az asztalnál egy bácsi ült, s rögvest neki is szegeztem a kérdést: "Használhatom a roki-wc-t?" A válasz egyértelmű, de mindenhol megkérdezem ezt, volt már, ahol visszakérdeztek, hogy "Van valami problémája?" Erre közöltem, hogy a világon semmi, csak szeretném kényelmesen tölteni az elkövetkező perceket, s ahogy mutattam a mankóm, már kaptam is a kulcsot. Nem úgy itt.
Úr kinyitotta a roki-wc széles (kerekesszékkel való közlekedéshez alkalmas méretű) ajtaját, és mondta, most sajnos nem tudja azt használni, mert az foglalt.
Nem hittem a szememnek!
A wc-csésze, mely emelt magasságú -aminek értelméről már itt szóltam, bár nem konkrétan ilyen összefüggésben-, szimplán asztalként szolgált. Tető lehajtva, rajta ételhordóban -ha jól láttam- pörkölt -ha jól láttam- nokedlival, mellette a lehajtható kapaszkodón konyharuha kackiás rendben hajtva, s a csésze mellett ült egy úr, aki nyugodtan falatozott.
Hát, elröhögtem magam.
"Ja, értem."
Mondtam és még én éreztem szarul magam, hogy megzavartam szegény dolgos embert az ebédje elfohyasztása közben.
Úr, aki demonstrálta nekem, hogy nem kell a roki helyen alkalmatlankodnom, azzal folytatta, hogy keressem elő a százast, és menjek a nomri nőibe, ha nem boldogulok, majd segít.
Hábaszki! És most finom voltam. Na, ez a nem rendeltetésszerű használat.

Így itthon némileg szaladósra vettem a figurát a megálló és itthon között, mert ezekután nem nagyon volt kedvem otthagyni egy százast.
Basszák meg! És megint: basszák meg!

Megvettem a jegyem, mert már nem lehet a buszon venni, de még jó, hogy battai buszból csak volános van, mert a Népligetben van ALBA VOLÁN-os is és arra nem jó az automatában váltott jegy, de ez megint másik vonal...
Majdnem felszálltam egy nem is hazafelé jövő buszra, de már ilyesmin meg sem lepődöm, még jó, hogy soványmalac vágtában (pedig ennek első része nagyon nem igaz, második részét meg kéretik nem komolyan venni, s harmadikat is csak amolyan eufemizmus szinten érteni) épp időben átértem a jóhoz, így jöttem is a jó irányba.
Azóta pedig szedem össze szanaszét futó gondolataim, pedig fontos, hogy rákérdezzek a BKV mozgássérültek számára fenntartott járataira, a VOLÁN-nál a buszsofőrök nonstop telefonálására és különben is, mitől lennék banya, ha nem intézkednék ész nélkül... ja, máshogy nem is tudnék, hiszen... h9h9...