Ma nem mentem.
Reggel mindig a neofm-en Bocskor és Boross okosságait hallgatjuk (előbbi hangja szótagonként előhív egy-egy emléket...), s most is az ment. Néha volt benne nyekergés, de én simán betudtam azt valami frekvencia-nyöszörgésnek, vagy néhol a zene részének (öreg vagyok, úgyhogy honnan tudnám, hogy a modern muzsika milyen elemekből áll, ugye), de a sofőr az út végefelé sopánkodni kezdett, hogy ez bizony a fék lesz.

Hát, nem mondom, hogy különösebben megnyugodtam, de kétségbe sem estem, hisz ezek szerint én azt se venném észre, ha ár rég torpedó találat érte volna az autót, s így, majd István teszi amit tennie kell, ha nagy baj lenne, úgyis megállnánk.
Rendben odaértünk, telt a nap, majd kicsivel 5 előtt jött értem az autó, s az volt az első mondat, ami fogadott, hogy
"- Ki kell cserélni a fékbetétet, úgyhogy holnap nem jövünk. Talán holnapután sem mert nincs a szervízben alkatrész, ha sz csúszik, akkor csütörtökön sem."
Vagyis ma itt ülök és "ellentíz"-et gyújtok Tagore-nak. (Jaj, mikor megszületett ez az agyam helyén még jónak tűnt. Hö.)