Mert ma évforduló van. Ha másért nem is, a kishercegi szellemiség miatt mindenképpen meg kell emlékeznem erről.
S hogy máshogy tenném ezt, mint "talemául"?!

Antoine de Saint-Exupéry

francia író és pilóta

1900. június 29. — 1944. július 31.

"Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza."
/Egy mondat a Kisherceg -ből./

Mi, akik átverekedtük magunkat egy ilyen traumán, s vívjuk folyamatosan a mindennapokban a harcunk, mi, óriáskígyók vagyunk. Magunknál jóval nagyobb falattal találkoztunk, és valóban, az emésztéséhez soxor évekre van szükségünk, de győztesek vagyunk.
Az elefánt nem változtatja meg a kígyó életét.
De a mi "elefántunk" fenekestül felforgat mindent, amihez hozzászoktunk normi korunkban. Ki "hat hónapot", ki éveket "alszik át", de ha igazán azt választja (mert a választás joga /kötelessége/ a miénk), akkor ugyan megváltozott lehetőségekkel, valószínűleg megváltozott testben, sokkal erősebb lélekkel, magabiztos, roki-önző egoval győzni fog.
Ha a feladat éppen az, hogy felveszi-e a cipőjét, mert mondjuk hat hónapig nem volt képes erre, vagy le tud-e ülni a WC-re, szintén fél év után, az legalább akkora súllyal bír, mint mondjuk egy egész életében a régóta áhított álom-munka előtti felvételi elbeszélgetés.
Az elvégzett munka öröme (pl. a cipő a lábamon és ráadásul ÉN VETTEM FEL!!; vagy egyedül ki tudtam menni a WC-ig, sőt leültem s felálltam, majd vissza is ballagtam az ágyamig!!) pedig össze sem hasonlítható a bármilyen hétköznapi megelégedettséggel.


Hidd el, egészben nyeltük le az elefántot, de aki megemészti, hétköznapi mércével hihetetlen erőre tesz szert.
Akkor is, ha többet kell "aludnia" mint hat hónap, és akkor is, ha esetleg az olyan feladat, mint felvenni a cipőt... nos, utópia... hisz kivitelezhetetlen... hacsak nem a műlábra...