Elmaradtam ezzel "kicsit", és mivel ma sem tudtam menni, mert az időjárás felelős úgy döntött, hogy telet rendel, van ídőm pótolni.
 

Hétfőn, azaz a 11. napon a szokásos mederben haladtak a dolgok a rehabon, annyi változás történt, hogy Bence, a masszőr síelésbe kezdett, így helyettesítik őt, ezen a héten. Ezzel megtapasztalhattam, hogy mekkora különbség van technika és technika között. Nem jobb vagy rosszabb, pusztán a más a jó meghatározás.
Aztán aznap volt vízitorna is, amihez most az tartozik, hogy borzongatóan hideg volt a víz. Prózai egyszerűséggel vacogott a fogam.

Aztán másra már nem emlékszem abból a napból (régen volt már, az én memóriahelymnek meg pláne hatalmas távolság ez, na), tehát jön a kedd.
Időben indultunk megint, gyönyörűen esett a hó, szép volt a vidék, nagy a forgalom.
Aztán a Budakeszire vezető úton megállt a világ körülöttünk. Köbö félóra alatt tettünk meg néhány száz métert, úgyhogy egy arra alkalmas helyen megfutamodtunk.

Ma már felhívtam az Útinformot, ezzel pedig azt értem el, hogy legalább megspóroltam magamnak s a sofőrnek az ismételt potya utat. Vagyis itthon ülök és drukkolok, hogy holnap már mehessek.