Megszokott rendben mentek a dolgok, csak a víz lógott ki kicsit a sorból.

Tegnap elkezdtem írni, de lenyelte ez a remekbe szabott rendszer a gondosan elmenetett(nek hitt) vázlatom, úgyhogy most halvány lila gőzöm sincs, hogy mit is akartam lejegyezni.

Az biztos, hogy a víz most emlékezetesre sikerült. 10-en voltunk, így két ötös sorba rendeződve csináltuk, amit a mester diktált. Ehhez kapott minden pár egy-egy pöttyöslabdát.
Nénik-bácsik visongattak, jó is volt, én mégis az agyérgörccsel küszködtem. Nem volt rajtam úszósapka, még olyan befőttesüveg dísz szerű zöld műtős bigyula sem, ráadásul szemüveget viseltem. Nos, mondanom sem kell, hogy a labda az esetek igen kis százalékában érkezett a kezembe, s még annak is jórésze úgy, hogy kezem a víz színe alatt volt, tehát fröcskölt mindenfelé. Leginkább az arcomba... Látni semmit, érezni viszont annál többet, merthogy a víz kedves kis patakokba rendeződve folyt le néhány perccel azelőtt még száraz fejem búbjáról...

Na, mindegy... éppen időben köszöntött rám a hétvége, bár még áfonyát nem kaptam, pedig napok óta nyomozok utána, mindenesetre pihenek, mert hétfőn kezdődik az utolsó hetem a rehabon.