Úgy számoltam, hogy mára már híre hamva sem lesz az első napok úthengeres fáradtságának. Ehhez képest a mai "munka" a fájdalomcsillapítás jegyében telt.
De az legalább sikeresnek mondható!
Már-már ott tartottam reggel, hogy ha el is indulok, hát, kénytelen leszek 2 mankóval menni, különben képtelen lennék akár a házból is kijutni.
De mire megkávéztam s bevettem 2 fájdalomcsillapítót (meg egy harmadikat, amit csak nagyon csendesen vallok be) már el tudtam indulni.
A kocsiban igen hallgatagon utaztam, minden egyenetlenséget milliméterenként érzékelve nyomorult derekammal.
- Az összeröffenésen azon nyomban elmondtam a doktornőnek, hogy már mindkét oldal fáj a csípőmnek a derekam mellett. Milyen választ kaptam erre? Na? "Az jó! Annak örülünk!..." És persze széles mosoly... Természetesen úgy értendő, hogy dolgozik a csípőm azon része is, ami eddig gyakorlatilag mozdulatlanul "jött csak velem", majd rögtön felírták nekem a mindenféle fájdalomcsillapító kezeléseket és másik gyógyszert is, izomlazítóval egyetemben. (Mintha lennének izmaim!:)
- Közös torna, illetve csoportos, na. :) Még mindig megvan az ágyam, sőt, a derekamra való tekintettel még egy műanyag széket is kaptam rá, amire felpolcolhattam a lábaimat térdtől, így a derekam teljesen tehermentesítődött. Így már kifejezetten fájdalommentes volt.
Egészen addig, míg fel nem kellett kelnem...
Megkaptam a doktornőtől az új fájdalomcsikllapítót s izomlazítót is, amiket annak idején még a kórházi lét alatt szedtem, tehát nem teljesen ismeretlenek számomra.
- Elektromos fájdalomcsillapító kezelés, mely -mint így századszori hallásra bírtam megjegyezni- TENS nevű készülékkel zajlik. Ez 30 perc, mint már mondtam, és ha mással nem is, legalább a fekvéssel használ a pihenésnek.
- Víz. Azt gondoltam, ha addig élek is átküzdöm magam a medencéhez. Hát, az oda út harcos is volt. De megérte. Olyannyira, hogy most még a támaszkodás nélküli feladatoknál sem mutattam a részeg tengerész figurát. (Az persze más, hogy totál úgy éreztem magam, de legalább nem billegtem olyan veszettül, mint korábban.) Már kifelé a medencéből úgy jöttem, hogy fura volt a napok óta folyamatos fájdalommal küzdő tagjaimban a "semmit" tapasztalnom... :)
-Még kaptam egy TENS kezelést, de az már nem fért bele mind a 30 perc, mert sietnünk kellett ebédelni. Oda már utcai ruhában mentem, s ahogy jöttem vissza a kezelőből, a pultnál a gyógytornászok egyrészt megdícsértek, mert csinos vagyok (biztos rossz a szemük) és hitetlenségüknek adtak hangot a tempóm miatt, merthogy reggel a csigák is nagyobb sebességgel közlekedtek, mint én... most legalább már azokat képes voltam lehagyni... :)
Aztán irány haza. Erre a hétre vége a rehabnak. Még hátra van két hét a kezelésekből, hosszú távon nagyon-nagyon jót tesz ez nekem.
2008.01.11. 16:02
Szólj hozzá!
Címkék: talema rokiság nappali kórház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://relax.blog.hu/api/trackback/id/tr124157024
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.