Ma is eltelt a nap. Gyorsabban is mint ezelőtt, és még sokkal sűrűbb is volt a program.
Öregszem. Mondtam már?
Este megint időben lefeküdtem -mondhatni a tikokkal, de már öket bevárni is komoly erőfeszítést jelentett-, mert -de meglepő!- nagyon súlyos volt a 3. nap. Is. :)
10 óra felé telefonált Egyeske, s úgy kezdte: "Anya! Ne ijedj meg!"
Mondanom kell, hogy ez mit váltott ki belőlem?
Aztán folytatta, s elmondta, hogy a még nem műtött kulcscsontja pattant egyet és ugyanazt az amorf helyzetet vette fel, mint a már megműtött, ám azóta is folyamatosan fájdalmas. Tehát, lassan vezet, még csak félúton tart hazafelé, de ha ideért, egyenesen az ügyeletre megy.
...
Egykor hívott ismét, hogy most végzett az SzTK-ban az ügyeleten és megy fel Pestre a Jánosba, mert itt nem tudnak mit kezdeni vele. Persze kérdeztem, hogy menjek-e vele, de nem sokat tudnék én segíteni, csak a bajt fokoznám még rokiságommal, ezért csak tipródtam az ágyamban tovább.
...
Nem is tudom, de talán 3 óra volt, mire hazaért, látszott rajta, hogy erős fájdalomcsillapítót kapott, gyorsan dióhéjban elmesélte a történteket aztán ment is aludni.
A lényeg: elszakadt, gyakorlatilag a semmitől a bal oldalon is a kulcscsontját tartó egyik szalag, amit műteni kell majd, a másikon pedig mégis meg kell csinálni a korábban emlegetett, de remény szerint elkerülhető nagy műtétet. Nincsenek véletlenek. Az aktuális bizonyíték erre: ha már be kellett ütnie ennek a baromságnak, nos éppen a János kórház Ortopéd Traumatológiája volt az ügyeletes ott pedig éppen Juhász doktor, Dorka orvosa szolgálatban.
Na, tehát így ébredtem reggel, illetve ezután már nem is nagyon tudtam aludni, vagyis csak felkeltem reggel és kezdtem a napot. Forgalom az volt szépen, de időre beértünk.
- Összeröffenés az első lépés, ma kiselőadás az izületek kímélő terheléséről. Hogyan kell fogni, hogyan kell lépni, ülni, állni ahhoz, hogy a lehető legkevésbé terhelődjön egyenetlenül az adott izület. Annak akinek van memóriája, biztosan megjegyezhető, nekem csak amolyan szócikk gyanánt működik ez, hogy lám, erre is kéne figyelnem! :)
- Közös torna. Még mindig megkapom az ágyamat, de sajna már csak egy napig, mert hétfőtől le kell küzdenem magam a szőnyegre... Cidrihegyek...
- Ismét megkaptam a 30 perces fájdalomcsillapító elektromos kezelést, ami alatt ismét majdnem elaludtam, vagyis legalább pihentem egy jót... Mert a derekam azóta is odavan... :):
- Bence következett, de kérésemnek megfelelően a derekamat messze elkerülte, s így kifejezetten finom volt a masszázs, Pláne, hogy úgy kell feküdnöm, hogy hasra fordulok (mikor már végzett a csípőm masszírozásával) s két karom lelógatom az ágy két oldalán. Gyakorlatilag ki vagyok nyúlva így, bő 40 percen át... Azt is mondhatnám, hogy hmmmmm.... :)
- Kartorna jött a sorban, érdekes gyakorlatokkal, nekem ez legalább nem nehéz, hisz csak a vállam beszűkült kicsit, de ez játszi könnyedséget biztosít Emma karjához képest, ami aztán tényleg sérült. Ráadásul mindkettő, tehát én szolidaritásból is kalimpálok ilyenkor.
- Majd a közös helyiségben zajlott a kéztorna. Melős még nekem is, de nagyon jó.
Aztán mehettünk ebédelni, ahol is összefutottam Tas Andrással, aki ugye a 4 fontos emberem közül az egyik. (Dr. Fazekas Béla, János kórház, Ortopéd Traumatológia; Demeter Anikó, gyógytornász OORI, Tas András, ergoterapeuta, OORI; Péter /mea culpa, de nem emléxem a vezetéknevére/, ergoterapeuta, OORI. Ők azok az orvosok, eü. személyzet, akiknek köszönhetem, hogy túlélek.)
Rohannunk kellett, úgyhogy csak egy villámlátogatást ejthettünk meg az ergón, de beszedtem egy ígéretet, miszerint a jövő héten megkeres a Nappali Kórházban. Ja! És kaptam egy András által készített kispásztort egy barikával, nemezből. Mely a betlehem szereplője volt, s saját kezével készítette azt karácsony előtt. (Így, hogy tőle kaptam, nem a vallási töltet a lényeg. Hanem az, hogy megtisztelt a keze munkájával, és van nekem egy igen csinos, szépséges ilyen figurám!)
Aztán irány a vásárlás, hisz a holnap délutánom foglaltnak tünt még akkor. Majd már-már a nullához tendáló erőtartalékkal haza, Apu bablevesének letesztelése, beküzdés az ágyamba, majd egészen eddig pihenés. Most pedig megyek zuhanyozni, és lélekben készülök a holnapra.
2008.01.10. 19:42
Szólj hozzá!
Címkék: talema rokiság nappali kórház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://relax.blog.hu/api/trackback/id/tr224157025
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.