Gondolkodom.
De egyre kevésbé megy.

Edit, a gyógytornászom, akihez már "csak" hetente kétszer járok, azt mondta, hogy szerinte belefáradt a lelkem a napi rutinba.
Sok. Telnek a batyuim, és egyre kevésbé tudom őket cipelni. Tényleg belefáradtam.

Ez is része az útnak, amit mi, sérültek járunk. Kell valami amitől újra erőre kaphatna a lelkem. Csak tudnám, mi lenne az!