Vagy mi a szösz...

Elmentem ma gyógytornára, persze két mankóval és a "normális" félórás menetidőmet egy laza tizessel megtoldottam -biztos ami tuti alapon-, és láss csodát, mikor odaértem hát be kell valljam, hogy nem csak a cirka hetven fokos meleg volt a patakokban folyó izzadság oka, szóval, emberpróbáló túra volt, akkor is, ha a távolság nem több uszkve 500 méternél.
Szóval, Edit -minden gyógyztornászok leggyógytornászabbika- megtekergette lassan gubanccá alakult lábfejem -melyek jobb vagyis rosszabb, de jobb oldalon nőtt lególábam fejéje, olyan alakú és állású lett, ami miatt egyszerűen nem férnek el egymás mellett 'Z' fekvésben a széken, hogy ne érnének egymáshoz a cipőim, hiszen nem tudom annyira széttenni a lábszáraim, gyárilag olvasható X-lábam ellenére sem, mert úgy áll, hogy az csak na... ööö... nem volt érthető? Aki kéri lemodellezem neki amint rílben találkozunk... höhö- áriákat zeng folyamatosan, majd kis kitérő után mentem az ortopédiára, ahol az a doktor rendelt, aki kiropraktőri végzettséggel is bír.
Időre mentem, s mikor becammogtam a rendelőbe ezzel a kérdéssel fogadott kedves doktorbácsi:
- Maga meg miért jár két mankóval?

Mert az sikkes, te kedves, okos ekúbajnok, te!

- Ezért jöttem most...-majd elmeséltem a b történetét, már ami a sérüléseimet illeti, nagy vonalakban, majd rátértem az aktuális bajomra-... köbö két hete nem hagy békén a 16 éve diagnosztizált gerincsérvem. Illetve gyanítom az, mert más magyarázatot nem tudok erre.
- Igen? Hogy fáj?

Nagyon, baszki...

- Nem tudok mozdulni gyakorlatilag, ha lefeküdtem és sokszor a járás is nehézséget okoz, ha nem lehetetlen, s néha kisugárzik a fájdalom hol az egyik, hol a másik, hol mindkettő lábamba...
- Olyan nincs. A gerincsérv nem fáj.

Nem hittem a fülemnek. De jó! Akkor ennyi éven át tévedésben éltem? Lehet, hogy a b-ben sem sérültem meg, csak AZT HITTEM??????

- Öööö... -mondtam én, hogy mégis okosnak tűnjek...
- Nem lehet, hogy csak fáradt? Vagy túlzottan támaszkodik a mankókra? Nem kéne már azokat elhajítani?

De, bazmeg, hozzád vágom...

- Dehogynem, csak éppen nem megy. Az elv remek, s ha meggyógyít, Önnek is adom a mankóimat!
- Tudja mit? Menjen át a szomszédba a röntgenbe és utána folytatjuk.

Hozzám sem ért, meg sem vizsgált, sőt, az asztaltól fel sem állt, míg beszélgettünk, de ez már meg sem rázott... Megköszöntem s indultam tovább.

A röntgenben ismernek már. Kedvesek, tudják, hogy nem tudnak segíteni, csak ki kell várniuk amíg én fel- majd leküzdöm magam az asztalra illetve -ról, gyorsan meg is voltunk, majd séta vissza, az eredmény a hálózaton már át is ment.

Kicsiny várakozás után bejutottam -mint kiderült, közben doktorbácsi a felvételt elemezte-, s érdekes színeváltozásnak lehettem tanúja.

-Kedves, üljön le! Ne álljon, biztosan fáj!

Asszem fület kéne mosnom, vagy mi....

- Nem, köszönöm, ha már hiszti, én most arra a székre nem tudok leülni...
- Ja, persze, megértem!

Némmá...

- És ehhez jött még a baleset?
- Nos, halmozom az élvezeteket! -bakker. Nem vagyok normális, és az ilyen helyzet fokozottabban hozza ki a hüjét belőlem, vagy lehet, el sincs bújva az olyan nagyon...
- Hát, ez nem műthető stádiumban van, ráadásul friss sérülést nem látok, ehhez kellene egy MRI, de az a protézise miatt nem lehetséges, úgyhogy én azt mondom, valószínűleg az eséstől -amit az előbb mesélt- alakulhatott ki egy izom tokosodás, mely most okoz ilyen erős fájdalmakat.

Nem jutottam szóhoz. Átmentem valami hazugságmérő vizsgálaton, vagy mi a tök? Csak néztem okosan -igen, na- ki a fejemből...

- Írok egy erős izomlazítót, ezt vegye be minden reggel, de nagyon figyeljen rá, hogy csak tele gyomorral, mert ez nagyon erős és félő, hogy kilukad tőle a gyomorfala! Ezzel az éjszakákat is át tudja aludni, és javaslok gyógytornát, egy lazító gerinctornát, melyet naponta mosolyogva teljesít, s higgye el, megszépül tőle az élete!

Hmmm... dokibá meg erőst csuklani fog, asszem, ha netán mégsenem lenne oly gyönyörű kékmadaras az életem ettől...
Viszont az tény, hogy egy pillantást sem vetett rám, s továbbra sem állt fel az asztalától. Hiába, na. Azért mindent nem lehet....

Viszont most eszembe jutott az én labdám, melyet Dittelyányomtól kaptam -mert szeret, vagy mi a jégverés-, úgyhogy lesz ami lesz, azon fogok ücsörögni kicsinkát....

/Labdás néni ehun lakik, e/

Még akkor is, ha az enyém nem kék, hanem szürke, sőt, én nem vagyok ily' dekoratív -bár dekoltázsilag megközelítem nénit, asszem- depláne, hogy én ilyen blikfangot nem tudok, csak ücsörgök legfeljebb a labdán, hátha ettől jobb belátásra tér a gerincem. Melynek látványától még okos, erős, hivatástudattal bőven s nem kevesebb bizalommal és emberismerettel ellátott doktorbácsi is szinte elalélt...

Szóval, az látszik rajtam, hogy a világon semmi bajom, csak játszom? S azt is csak azért, hogy mindenkinek az agyára menjek?