Vagy kék, vagy vékony, vagy durva... de becsapás, hogy nagynak látsz...
Megjöttem.
Száműztek a REHAB-ról. Hüpp. Pedig még éppcsak két hete üdültem ott, a VEMO 1. szobája, kettes ágyán, s kaptam a kezelést.
Egy ilyen lymphoedema kezelés általában három hetet vesz igénybe, vagyis mondjuk 15 alkalommal kell a test nyirokcsomóit átböngyörgészni, s egy speciális "csizma", "kesztyű", "nadigrág" kütyüvel -melyek leginkább egymáshoz ragasztott, s egymással szinkronban működő vérnyomásmérő mandzsettákra hajaznak- kipréselni a veszélyeztetett területről az ott felgyülemlett s pangó nyirokváladékot (fehérjét), de van akinek 4 hét kell ahhoz, hogy egy évre -remélhetőleg- normalizálttá váljon a helyzet.
Nos, a kezelés hatékonyságát nagyon pontosan mérik, hiszen attól függően kinek hol van erre szüksége (láb, kar, netán, s mint megtudhattam, ez a legritkább, hasüreg) centikben mérhető kerület-csökkenés képében jelentkezik ez. (Nem beszélve arról, hogy könnyebbé válik maga a LÉT. Hö... Egyéb kérdés?...:)
Nos. Nekem van ugye, két, azaz 2 darab tökéletes, saját -s ezt nem győzöm hangsúlyozni, mert nagyon fontos, saját, belőlem nőtt ki!! (bocsi)- lábam, melyek közül egy, azaz 1 darab nos, nemigfen felel meg az általában lábként ismert végtagok elvárásainak, de sebaj, én szeretem, hálás vagyok neki, hogy velem maradt és el nem tudom mondani, mennyire nagyra tartom teljesítményét, melyet nap mint nap méltán példáz nekem, ki csak hajtom szegényt, csak hajtom és cipőt is csak évente egyet "adok neki"... :)
Első nap Timi, a spec lympho terapeutám lemérte a kerületeket, a lábujjaimtól kezdve egészen a combtőig, öt centinként, s kezdődött a kezelés. Majd a negyedik naptól már gépre is kerültem, de a masszázs továbbra is maradt, s délutánonként még egy direkt "limfósoknak" összeállított torna is dukált.
(A masszázs minimum érdekesnek mondható volt. Szegény Timit néha komolyan fizikailag tudtam volna bántalmazni, mikor az érdekes gyurmafigura lábamon böngyörgézett egy-egy csomót, igen határozott mozdulatokkal. S ez azért is éééérdekes minimum, mert azon a részen a bőr érzéketlen nekem. Ezt a taszigát mégis éreztem. De még hogy!! Bakker. A gép se volt semmi, de utolsó napokra már szinte könnyek nélkül bírtam... Hö...)
A kezelés végén pedig a kezelt testrészt bebandázsolja a kezelő. Ez egy, a sima fáslinál klasszisokkal erősebb, speciális gumírozott pólyával, bandázzsal, történik, mely gyakorlatilag a szuszt is kiszorítja a célterületről. (Még jó, hogy nekem csak a lábam, bele sem merek gondolni, hogy mi van ha a hasa az valakinek!! jajj....) Amit aztán este kell levenni, mert éjszaka, nyugalmi állapotban nem lehet fenn, mert reggelre leesne a lábam a helyéről... s éppen ezt akarnám megakadályozni, ugye.
Szóval, Timi lemért. Édes, kedves, okos, szép lábam, mint egy buci, egy kétkilós vekni kenyér, ugye, akkora méreteket adott ki. Még jó, hogy belefért a csizmába... Node, kezelésbe vett, majd napról napra látszott, hogy nem véletlenül szeretem én ezt a végtagom, de olyan nagyon, hiszen ihajla de hogy reagált!
Olyan karcsú lett, hogy csak na! Soha nem lehetett még a cipőmet úgy bekötni, hogy összeérjenek az oldalai, mindig volt a fűzővel áthidalva 2 vagy rosszabb esetben akár 4 centi is, csak győzze a fűző, ugye. De most!! Höhö!! Összeérnek! Most meg ugye, az a "baj" (ehhhehhhheeeee.... ilyet mondani!!), nehogy rálépjek a hosszan lelógó -hiszen annyi haszontalan része van így- végére. Van olyan hely, ahol 10 cm, sőt, egy, ahol 12 cm a különbség!
Kaptam (basszus, kaptam... ja, 8.000 HUF volt) kompressziós harisnyát is, amit csak pajszerral lehet fel illetve levenni, hogy azt nap mint nap hordani kell majd, s max kéthavonta meg kell jelennem kontrollon. Évente pedig ismételni a kezelést. De ennyi baj legyen. A világ legszebb nyomorult lába az enyém!
Jaj, egy sikersztori vagyok, így, teljes egészemben! Lábastul, csípőstül, agyastul.... lehet velem örülni!
