Kicsit szakadozott formában, de dokumentálom a kezelést. (Az eleje itten, ni.)

Meg a mindenféle más történéseket is.

Több víz a héten nem volt, mármint vizitorna, mert főorvosasszony szerint elég nekem két lazítás hetente. Tulajdonképpen egyetértek vele, de simán mentem volna, ha küld. (Mondjuk az tény, hogy nem véletlen a bronzérem a váltóban, melyet a személyemmel erősített csapat nyert meg. Erre büszke vagyok. Az  meg igenis egy árnyalatnyi csillogást sem vesz el az érem fényéből, hogy mindösszesen három -azaz 3- csapat állt rajthoz. Na. Szóval, fel sem merül bennem, hogy netán a csapat erősítésének céljából ebrudaltak ki...:)

Csütörtök
Kartornával kezdődött a nap, majd elektromos kezelések -derék és lábfej-, majd szaladás bokatornára. Ahol megint annyian jöttünk össze, hogy ihaj... féltojásom megint vidulást keltett. Büszke is vagyok rá!
Egyéni torna is volt, és közös is. A héten egyszer sem tudtam lemenni a szőnyegre, minden alkalommal ágyat kellett lenyitni nekem. Hmmm... majd hétfőtől!! Háhá!!

Péntek
Nem is tudom. Reggel begyömöszöltük a kerekesszéket a kocsiba, hogy majd Ani beadja azt a főépület biztonsági őrének, akivel megbeszéltük, hogy vigyáz rá másnapig, mikor is a MERI SPORTNAP lesz, s én arra megyek.
Nos, meg persze egy hajóvontányi ruha, melyeket haza kellett hoznom, mosási célzattal.
Majd indulás a kórházhoz.
Nekem ment a nap, vizittel kezdve, sok-sok szebbnél szebb süti az asztalon. :)
Aztán bokatorna, elektromos kezelések, pakolás, egyéni és közös torna is. Majd dél lett, mikorra már Ani ott is volt értem, így indultunk is.

Aha. Már ki tudja hol jártunk, mikor hátra pillantottam és tudatosult bennem, hogy a szokásos "mit felejtettem el" érzés, most teljesen jogos... ott díszelgett -a fél autót elfoglalva terpeszkedett, kéken csillogó önelégültségével- a székem. Hmmm.... Mondtam, hogy menjünk, így jártam, de Ani megfordult és visszamentünk. Nos, kis macera után sikerült kicincálni a széket a kocsiból... majd újabb kis macera után megkerült a biztibácsi is -akit ott is lebácsiztam és Ani ezt nehezményezte később... nem is értem-, leadtuk a másnapra szóló élhetőség-zálogomat, majd végre valóban indultunk.

A METRO-ba mentünk vásárolni. Ezer éve nem jártam ott, fura volt.





Aztán jöttem haza és igyekeztem korán lefeküdni mert tudtam, hogy szombaton reggel korán kelek és elég strapás nap vár rám.