Ismét az OORI Nappali kórházában.

Ma szerda van, s mivel ez a rendszer mindig hétfővel kezdődik, kitalálható, hogy én már harmadik napja taposom az idei jól megérdmelt rehabomat.

A dokumentáció:

Ha nem szigorúan a kórházra értem, akkor már szombaton elkezdődött, hiszen Dein Attila -néhai középiskolás énem osztálytársa, a bében, az erőműgépész osztályban, ugye- elszállított jelenlegi tartózkodási helyemre, ahonnan mindennap reggel be- majd délután visszaszállít, szorgos segítőként, Ani. S viseli, hogy három héten át bitoroljam a szobáját, egyem a kajáját, nézzem a tévéjét ésatöbbi... Itt vagyok státuszban...
Aztán:

1.
Címszavakban, naná.
Kreatív székgyártás, én, mint  MEO-s, átvettem azt. Ötlet, kivitelezés, maximálisan felpontozva, sem zuhanytálca le nem darálva, sem én fel nem borulva… kell ennél  több??

Reggel
Zsámbék-Budakeszi
Rövid, gyorsabb is, mint számítottam rá.
Két mankó. Kondi idén nincs –nem ér annyit a gumcinca, amennyi macerával jár a fel- és leküzdésem, már a magamé-, viszont víz mindennap, masszázs hetente háromszor és elektromos kezelések ezrével, egyéni és csoportos torna hegyek.
Már ma is elfáradtam, pedig  ma egy laza nap volt, hiszen a felvétel viszonylag sok időt vett el.
Majd holnap. Háhá!!

Ja,de pláne ma van a költészet napja. József Attila születésnapja, ugye.
Ennek örömére,ha már a magamról jegyzetébe én azt írtam, amit.



2.
Kedd
Bence nincs -a masszőr, aki megszerettette; na jó elfogadtatta; velem a masszázst-, mert beteg, helyettesíti egy nagyon szimpítikus, mint kierült 22 éves piercinges vörös hajú srác. Tökéletesen illik a csapatba itt, jókedvű, értelmes, segítőkész, profi. Mint itt mindannyian.
Elektromos kezelés, idén a bokámra is, remek fejlődés! (Vagy remek állapot romlás, melyre így -ha időlegesen is- megoldás, legalábbis enyhítés nyílt.)
Csoportos és egyéni torna, nem kihagyva -elsősorban azért, mert Zsuzsa memóriája nem olyan, mint az enyém- a lábfej lazítást sem.

3.
Szerda
A hétfőből kimaradt, hogy volt víz is. Életemben először nem a korlátba kapaszkodva csináltam végig a gyakorlatsort. Nos, mondjam a zabszemet? A végén odamentem a gyógytornászhoz, és engedélyt kértem, hogy legközelebb kapaszkodhassak. Tudtam, ahogy mondta is, hogy lehet ezt, de mivel ő akkor még nem volt tisztában az alkatrészeimmel -mert nem olvasta akkor még a kezelőlapot- én pedig nem szóltam, így nem zavart a kapaszkodóhoz. Én meg -gondoltam, egy próbát megér- nem szóltam. Csak a végén, hogy ez remek volt, ügyes vagyok, de legközelebb maradok a tuti szintemen. 
Ahogy tettem is ma. De sokkal bátrabban, mint akár tavaly is, úgyhogy meglesz ennek a böjtje éjszaka. (Ahogy a hétfőinek is, ugye.)
Ritexet is kaptam, mindennap, és ma volt külön speciális bokatorna is.

És behívott a főorvosasszony magához. Érdekes. De erről  majd később, ennek még helyre kell kerülnie.
Nagyon érdekes. És ez most betű szerint értendő.

A folytatás meg ehun e.