Ez nem is gyakorlat, de olyan, amit véletlenül sem akarok veszni hagyni agyam tágas térségéből, akkor sem -vagy tán éppen ezt megerősítendő-, ha nyilvánvalóan okosnak lettem nyilvánítva.

Néhány kutató számba vette a Föld lakóit, azok egymás közti arányát és számos más aspektust, amikor megfogalmazta az "elképzelt világfalut". Abból indultak ki, hogy el kell képzelnünk egy falut, amelynek lakói a Föld egész lakosságának - és a lakosok állapotának, körülményeinek - pontos lenyomatát képezik. Persze mindez kicsinyítve.
Tehát a 6.500.000.000 ember helyett a képzeletbeli faluban mindössze 100-an laknak. Nos, ha ez így van, akkor...
A faluban 57 ázsiai, 21 európai, 14 amerikai és 8 afrikai lakik (az ausztrálok és az óceániaiak száma oly csekély az összlakossághoz képest, hogy egy ilyen kicsi skálán ki sem mutatható).
52 nő van és 48 férfi.
30 fehérbőrű és 70 nem-fehér bőrű. Ezt a sajátos kifejezést kell alkalmaznunk, hogy összefoglalhassuk mindazokat a bőrszíneket, amelyek a fehéren kívül még megtalálhatóak a Földön: feketék, sárgák, barnák stb.
A száz lakos között 30 keresztény és 70 más vallású van. És most egy érdekes arány: 89-en a másik nemet kedvelik, ámde 11-en a sajátjukat, vagyis globálisan ilyen arányban léteznek a heteroszexuálisok és a homoszexuálisok.
A 100-ból 6 egyén birtokolja az összes javak ötvenkilenc százalékát, és ők mindnyájan amerikaiak.
A 100-ból 80-an összetákolt kunyhókban élnek, vagy csak a szabad ég alatt jut nekik hely.
70-en nem tudnak olvasni. 50-en soha nem jutnak elégséges ételhez. Minden nap meghal közülük 1, és 1 csecsemő születik. A 100-ból csak 1-nek van számítógépe, és ugyancsak 1 szerzett egyetemi diplomát. És ha mindezt felfogtuk már, és ilyen arányaiban látjuk a világot, akkor azért jusson eszünkbe néhány dolog.
Ha reggel egészségesen ébredtünk, szerencsések vagyunk, mert sok millióan nem fogják túlélni ezt a napot. Ha még nem éltünk át háborút, csatákat, kínzást, éhezést, akkor szerencsésebbek vagyunk, mint az az ötszázmillió, aki joggal fél ettől, és mindezt még átéli majd. Ha felkereshetjük bármelyik templomot, és nem kell attól félnünk, hogy ezért megölnek - szerencsésebbek vagyunk hárommilliárd embernél, akit ez a sors érhet. Ha van ételünk, ruhánk és lakásunk is, akkor szerencsésebbek vagyunk, mint a jelenleg élő emberiség hetvenöt százaléka. Ha van pénzünk a bankban, akkor a kiválasztottak nyolc százalékához tartozunk.
És befejezésül: ha ön elolvasta ezt a cikket - vagyis tud olvasni! -, akkor se feledkezzen el arról a kétmilliárd társunkról, aki analfabéta lévén ezt nem teheti meg...

/Forrás/


Én tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok. És tudom, hogy Anyu miért mormolta el a mindenesti mantráját, miközben a takarókat halmozta a lábához.
Köszönöm.