...a magyar álfogyatékos prototípusával 

Ön hogyan rokkant meg?

Hát ez egy érdekes kérdés, úgy lettem egyik percről a másikra súlyosan mozgássérült, hogy közben a mozgásszervi (szélesebb értelemben véve az egészségügyi) állapotomban nem történt semmiféle változás. Bementem az orvosi rendelőbe majd öt perc múlva kijöttem egy un. hét pontos I. fokú szakértői véleménnyel, mely megállapítja a mozgásfogyatékosságomat.
Az én anamnézisemben nem szerepelnek költséges traumák, veleszületett vagy szerzett mozgásszervi károsodások, tehát az én rokkantságom kizárólag érdek- és papíralapú. De azért szeretném hozzátenni, hogy a bütyköm megérzi az időjárás változást.

Morális aggályai nem voltak?

Ugyan már, sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Egyébként pedig gondoljon csak bele, egy valódi fogyatékos „kitermelése” rengeteg pénzébe kerül az országnak. Ott a drága akut szakasz, a sok éven át tartó rehabilitáció, a csillagászati árú segédeszközök, stb., én ezt mind megspóroltam az országnak, miközben a papírom ugyanolyan, mint egy valódi fogyatékosé.

De miért volt erre szükség?

Nézze, a horgolást már meguntam és a szomszédasszonyom is bátorított, hogy ilyen elszánt tagokra van szüksége a mozgássérült mozgalomnak. Jó, nem lennék őszinte, ha nem említeném meg azokat a járulékos előnyöket, amik ezzel a súlyos állapottal együtt járnak.

Mire gondol?

A parkolási igazolványra, ezt a fiam használja. A gépjárműadó kedvezményre, tudja az unokám autójának én vagyok az üzembentartója. A menyem keresetének egy része az én nevemre van átirányítva, hogy igénybe tudjuk venni a SZJA adókedvezményt. Jövőre várom a gépkocsi szerzési támogatást, ezt a másik unokámnak fogom átjátszani. Ja, és volt még a lakás-átalakítási támogatás is.

Ezt mire használta fel? Szélesebb fürdőszobaajtó?

Dehogyis, minek az nekem?! Szép színes virágmintásra cseréltük a csempét a konyhában.

Értem… Tagja valamelyik mozgássérült egyesületnek?

Nem csak tagja, hanem - tavaly óta - elnöke is vagyok a városi egyesületnek.

Mire a legbüszkébb az egyéves elnöki munkájában?

Arra hogy megháromszoroztam az egyesület taglétszámát, hozzám hasonló súlyosan rokkantakkal. Továbbá arra, hogy megszüntettem a rendkívül költséges fenntartású egyesületi támogató szolgálatot.

Milyen a viszonya a kerekesszékes és más segédeszközöket használó tagokkal?

Nem túl jó… A karácsonyi bulin például egy kerekesszékes kiszakította a lábtartójával a harisnyámat. A mankósokkal, a járógépesekkel meg az a baj, hogy nem bírják a tempót a kirándulásokon. Épp ezért nem erőltetjük részvételüket az egyesületben.

A sok munka mellett gondolt arra, hogy bekapcsolódik az országos mozgalomba?

Igen, mert szeretnék még többet tenni a hozzám hasonló sorsúakért.

Értem… Olvassa a Humanitást? (Ez a MEOSZ hivatalos lapja.) Melyik rokkantszakmai cikkre emlékszik vissza szívesen?

Igen olvasom, hivatalból. A rokkantsággal kapcsolatos cikkek nem érdekelnek, viszont szívesen olvasnék több almás-pite receptet.

Mi a véleménye az akadálymentesítésről?

Az, hogy drága és felesleges pénzkidobás, csakúgy, mint a támogató szolgálat. Öt-tíz lépcső senkinek nem lehet akadály.

Felolvasok Önnek egy idézetet: „Csak azokat a tekinteteket, csak azokat tudnám felejteni, melyek nap mint nap újratermelik bennem a fogyatékosság érzését.” Mi erről a véleménye?

Az, hogy marhaság, én még soha nem éreztem ilyet.

Köszönöm a beszélgetést.

.................................................................

T-boytól vettem át ezt, Ő pedig eredetileg innen.
Érdemes gondolkodni. Vagy csak én érzem így?