Egy régi, szakállas vicc jut eszembe a mai nap kapcsán.

Tekintve a 2 napos kényszerpihenőmet, igen megviselt a korai kelés. :)
Ma búcsúztunk egy adag bejárótól, s ilyenkor szokás némi sütike a viziten. Nos, most egy bazi méretű kuglóf várt minket az asztalon. (Teszteltük, mind, eszméletlen finom. Hétfőn megkapom a receptjét, elmondás után úgy tűnik, hogy tán még én is boldogulok vele.)

Mindenki repesett a boldogságtól, hogy végre ott voltam, így egy extra masszázst is kaptam, meg volt külön lábtekerészetem, meg elektromos kezelés is jutott és most -csodák csodája- nem felejtettem el magammal vinni a fürdőruhám, úgyhogy még az uszodába is mehettem. (Mondjuk a labdahajigálós játék nem tett túl jót a szemüvegemnek. Nélküle meg olyan nagyon nem láttam, így kissé necces volt.)

Az első hét így eltelt. Ebből két napot ellógtam, bár nem szándékosan. 



S a vicc, ugye:
- Taszilókám, fogadj velem kérlek, hogy kimondok itt egy csúnya szót, és senki nem fog megbotránkozni....
- Kérlek Arisztid, állom a fogadást.
Arisztid rendelt egy tál süteményt, majd mikor a pincér kihozta, megkérdezte tőle fennhangon
- Milyen édesség van a tálcán? Tán nem kuglóf az ott?
Húúú de tetszett ez Taszilónak! Igaz, a fogadást elvesztette, de arra gondolt, hogy ezt ő is eljátsza az asszonnyal, ha legközelebb beülnek egy süteményre.
Úgy is lett. Mondja az étteremben a feleségének
- Drágám, kérlek, kimondok itt egy csúnya szót, és senki nem fog megbotránkozni...
Rendelt is egy tál süteményt, s mikor jött a pincér, felállva fennhangon rákezdett
- Mi a lófasz ez, csak nem kuglóf???