Eddig ez nem történt meg, mégis "ilyen" voltam, úgyhogy mostantól igazolt a zakkantságom.

Na.
Első nap lévén, időben oda kellett érnem, s ez meg is történt. Bár a varjak károgtak -leginkább a fejemben-, hogy így a hó, meg úgy a nem járható utak, de mindez nem gátolta hős sofőröm munkakedvét, úgyhogy igen hamar ott voltam, ahol lennem kellett.
Úgy fogadtak, mint egy kedves, régi ismerőst. Mintha szeretnének. Vagymi.

Igazából ma nem is sok minden történt. Volt reggeli torna, meg nagy, közös torna és orvosi vizsgálat, a felvétel részeként. Aztán 1-re kellett volna menni a vízbe, de erről ma lemaradtam. Majd talán holnap.

Reggel, mikor készülődtem, leejtettem az egyik tablettát és figyeltem meredten, míg gurult, nem mozdulva közben, nehogy szem elől tévesszem; s mikor megállt, odaléptem és felvettem.
Hö.
Átlényegült citrompótlóvá. Bakker. Pedig az az utolsó szem vízhajtóm volt. Bakker.
Pedig annak áldásos hatása az, hogy láb méretű lábam van, ha már az alakja nem lehet olyan, legalább a mérete legyen akkora!