Harcosok. Kőkeményen.
Az ember nem változik.
Tegnap volt a DunaTv-n, persze nem tudtam előre -naná, miért is készülnék?? Hisz csak 100 éve akarom megnézni!! - de szokásomhoz híven kapcsolgattam ide-oda így szerencsére éppcsak az első 10'-ről csúsztam le.
Nem tudtam mi ez. Csak kerekesszékes fiúkat láttam, ahogy jönnek-mennek. De szerencsére éles eszemmel elegendő volt uszkve 10 mp és leesett, hogy tán csak nem??!!
De.
Úgyhogy ott ragadtam.
Nem bántam meg. Naná.
De nem ez az igazán elgondolkodtató. Sokkal inkább az, hogy halványan felmerül bennem a gyanú, miszerint nem érteném ezt, őket, ha egész lennék.
Nem érteném egészen pontosan, hogy miért jó nekik nyakukon kidagadt erekkel ordítva trágárságokat vágni a másik fejéhez ha az nem úgy teljesít, mint várták.... Miért jó ezerrel nekimenni a másiknak és tudván tudni, hogy felborítja a pályán... Miért jó felborulás után, ha összeszedték a földről, s visszarendezték, elölről kezdeni az egészet, s ismét kíméletlen durvasággal osztani a lapot az ellenfélnek...
Mindezt tenni úgy, hogy lábuk -már ha van olyan- be van szíjazva a kocsiba, mert akinek nem amputálták a lábait, annak lebénultak.
Kezük -már ha van olyan- épphogy mozdul, mert akinek van, annak a gerincsérüléstől nehezen irányítható.
És élnek. Nem, nem pusztán lélegeznek, hanem ÉLNEK. Azért kell ezt tenni, mert az ember ilyen. Nem elégszik meg a vegetálással. Ha van benne tartalék, akkor azt fel is akarja használni.
S lehet, hogy ez úgy ölt testet, hogy a végtagok nélküli csapattársat bedugják egy dobozba, hogy így ijesszék halálra a segítőjüket...
Mert nincs vége az útnak a gerinctöréssel.
Minden helyzet csak akkor jelenti a véget, ha én be akarom fejezni.
Ráadásul kis személyes adalék:
Mark Zupan
És miért is írtam az elején, hogy az ember nem változik?
"A film sok hihetetlenül erős jelenete közül az egyikben a tizenhat éves korában részeg autóbalesetben megbénult Zupanról így vall egy volt középiskolai osztálytársa: "Zupan már a balesete előtt is ilyen állat volt, ne gondolják, hogy a sérülése tette ilyenné." "
Zupan a tetoválásával, a vörös hajával, szakállával, a szúrós tekintetével, kaján vigyorával engem... engem emlékeztet egy maghatározó emberre. A gerinctörés nem feltétlenül öl meg.
A heroin igen.
Az idézet (és az utolsó kép) innen van, érdemes elolvasni a cikket. Bár, hozzáteszem, aki ezekre a férfiakra használja a nyomorék kifejezést, nos, annak sok-sok tanulnivalója van még ebben a dimenzióban.
És lélekemelő brutalitás címmel egy másik, aminek az utolsó bekezdését külön ajánlom mindenki figyelmébe!
..................................................................
Update 10. 01.
Végre ráakadtam a hálón a dvd-re! Megrendeltem, még nem jött meg, de úton van. Ha valakit érdekel, küldöm a linket, vagy (némi válogatás után:) kölcsön is adhatom.
Én örülök ennek. A Memento mellé kerül ez is.
Van már ott néhány film.
..................................................
Eredetileg ekkor íródott: 2007-09-18 11:27
Már megjött azóta, természetesen.
