Tegnap nem voltam, mert egy mozdulatra futotta az erőmből reggel, de délutánra nagyon kipihentem magam. Úgyhogy ma újult erővel folytattam a kiképzést.
 

Kedden -azaz tegnap- reggel úgy ébredtem, hogy nem hittem el, hogy kelnem kell, hiszen talán egy órát aludtam összesen. Ki voltam facsarva, hogy úgy mondjam. Az említett egy mozdulat, konkrétan egyetlent jelent, mert kiültem csak az ágy szélére és úgy maradtam. A papucsomig sem tudtam kinyújtani a lábam, mert a csípőm úgy döntött, hogy nekem marhára nem kell kikászálódnom onnan. Vagyis felhívtam a sofőrt, hogy bocs, ma nem kell sem reggel, sem délután értem jönni, aztán szóltam a kórházban is, hogy sajnos nélkülözniük kell. Ezután ültem még kicsit -néhányszor 10 percet- az ágyam szélén, majd mikor kellő erőt szedtem össze, előbújtam a szobámból.
Semmit sem csináltam egész délelőtt. Lusta voltam, de azt is mondhatnám, hogy nem bírtam. Viszont a semmittevés olyan jót tett ellenkező tagjaimnak, hogy mikor 3 körül Hármaskát be kellett jelentenem a fodrászhoz, már bátran megkockáztattam a kérdést, miszerint esetleg mostan rögvest, ha átbattyogok, meg tudja-e csinálni a hajam. Hát, meglepődtem, mikor azt a választ kaptam, hogy azon nyomban indulhatok. Höhö... úgyhogy most csinos hajam van, sajnos a fejem viszont az eredeti maradt senki ne számítson jobbra!

Innentől aztán a ma. 

Reggel kipihenten, szép hajjal (höhö), tettrekészen indultam. (Este még megsütöttem egy köszikenyeret Ritának, a nővérnek, úgyhogy azt is vittem.)

Ritex
Rita, kinek hoztam vagyis vittem a kenyeret, ma nem volt. Ehhh... úgyhogy Bencének adtam. Úgy tűnt, örül neki. (Mert volna mást mondani...) Tehát a pakolást most nem Rita, hanem Dóri -aki viszont eddig síelni, jajbocs sznóbordozni... hehe... volt. tette fel, így mentem a szeánszra.
Szeánsz
Szögi doktornő ezen a héten nincs, úgyhogy egy vendégorvos tartja kezében az osztályt, akinek -szégyellem magam nagyon- nem jegyeztem meg a nevét. A kedd a jóhírek napja ott, én is elmondtam, hogy itt van Apu és nem ettük meg egymást a két dudás egy csárdában elv ellenére sem, tehát nagyon elégedett vagyok magammal. Höhö...
Közös torna
Négy új ember van, mi középsősök (aki első hetes az kiscsopis, mi a középsősök, utolsó hetesek, meg ugye nagycsopisok... nem gúnyosan röhög, ha muszáj röhögni!!) már nagyon tudjuk mit kell csinálni.

Ezután vette le rólam a pakolást Dóri.

Masszázs
Tegnap kimaradtam ugye, így azt pótolandó  ma megkaptam a magamét. Ismét, mint tavaly is, nagyon jó zenét hallgathattam Bence révén, és kifejezetten élveztem a masszázst, a végére majdnem elaludtam.

Fel is öltöztem, elkértem a kajajegyem és már rohantam is fel -most először egyedül- a főépületbe- ergometriára.

Ergometria
Kicsit több, mint másfél órás elfoglaltság, vérvétellel, légzésvizsgálattal, tüdő kapacitás méréssel. Édrekes volt, pláne, hogy megtanultam kézzel biciklizni.
És kiderült, hogy tök jól vagyok!

Ebédeltem és ezzel pont lekéstem a mai kondit. Így jó sokat ülhettem a büfében, rejtvényt fejtettem és figyeltem az embereket. Meg a sok-sok különféle kerekesszéket. Tudtam,hogy van ilyen meg olyan, meg kicsi meg nagy, de hogy ennyiféle!!! Hát, nem gondoltam volna!

Fél 5 volt, mire hazaértem, most pedig nemsokára megyek zuhanyozni és befejezem a napot. Holnap víz is lesz és délután megyek a MOMParkba a nőgyógyimhoz, úgyhogy csak este kerülök haza. Fárasztó nap lesz, különösen azért lesz izgalmas, mert még gőzöm sincs, hogy hogyan jövök haza.
Ha kiderült és előkerültem, jelzem.

Ja, egy kenyér -fokhagymás- már készen van, most hül; egy most sül -áfonyás/rozmaringos- a sütőben; s egy -bacon/sajtos- most kél a fürdőszoba melegében, vagyis legkorábban három óra mülva mehetek aludni. Tessen velem együttérezni!