Ma már eljutottunk Budakeszire, és végigküzdöttük az első napot tornástul, ilyen meg amolyan kezelésestül...

Tegnap nem sikerült eljutnunk az OORI-ba. Ma ismét nekieredtünk, s ugyan némi késéssel, de odaértünk.
Hát, kaptunk szobát, s benne ágyat, szekrényt, ahogy kell, de mint kiderült csak az utóbbinak látjuk hasznát, mert pihizésre kérem, egy pillanatnyi idő sem jut a bokros teendők közepette.
Csak magamnak igyexem összeszedni a sort:

- A nap azzal kezdődött, hogy körülültünk egy asztalt, s mindenkiről elmondta a lényeget a doktornő, amolyan vizit jelleggel, aztán egyesével valami pozitívumot kellett mondanunk, valami olyat, amit személyesen megélt győzelemként tart számon a delikvens. (Ez a kedd sajátsága, ezt is a doktornő mondta, gondolom, ha mindennap lenne ilyen, elvesztené a lényegét a dolog. Így, hogy csak egy napon van ilyen, ez akár jó is lehet. Nem?)

- Egy nagyobbacska tornateremben mindannyian kaptunk széket s közösen ülőtornán vettünk részt.

- Majd a doktornő kettőnket, Emmát és engem, mint új jövevényeket, külön-külön megvizsgált, kikérdezett, vagyis felvett minket az osztályra. Kiválasztotta, hogy kinek milyen kezelést, tornát kell kapnia. Ezt-azt alá kellett írnunk, megkaptuk az ebédjegyeket satöbbi...

- Míg Emma benn volt az orvosiban, engem rögvest el is kapott Bence a masszőr, s azon nyomban invitált is az egyik kezelőbe. (Annyi időm sem volt, hogy le tudtam volna ülni.) Kaptam valami nagyon nemsemmi olajos masszázst a hátam s a csak három helyen törött csípőm környékén. (Merthogy az egyenlőtlen terhelés miatt az a felem már sokkal jobban fáj, mint a másik, ami ripityára robbant.) Kérdeztem Bencétől, hogy mi van akkor, ha netán én elalszom itt, most, rögvest? Hehe... Azt válaszolta, bátor ifjú lévén, hogy "Akkor hozok egy takarót, hogy meg ne fázz!" Ja, és tök ciki, a nagyon coool pillangós Converse tornacipőm, amit direkte erre az alkalomra vettem, annyira új, hogy naná, a talpán volt az árcímke és ugyan ki is látta meg? Na? Hát persze, hogy Bence... Tittaégés... De az én koromban már, uttyankérem!!!!

- Aztán ott felébredtem és következett az egyéni torna. Ekkor már tisztában volt mindenki a merre-hogyannal velem kapcsolatban, már sérülésileg, és Zsuzsa ennek szellemében vett kezelésbe. Egyelőre még kaptam ágyat, de előbb-utóbb meg kell tanulnom, hogy leküzdjem magam a tornaszőnyegre, s onnan vissza. Mondanom kell a zabszemet?

- Fel sem kelhettem az ágyról, mert következett a közös fekvő torna. Mindannyian emelgettük amit kellett, nyújtóztunk erre meg amarra, ahogy parancsolták... :)

- A folyosón elkapott Dóri, aki az elektromos kezeléseket csinálja, s vitt az ő kezelőjébe. Hát, nekem ilyen még sosem volt. A frász kerülgetett! De némi csikizésen kívül egyelőre semmit nem éreztem/érzek. Azt mondta, 5-6 kezelés után lesz hatása.

- Abban a helyiségben, ahol reggel megbeszéltük a dolgainkat, ott volt a kéztorna. Nekem nincs kiírva, mert csak az egyik kezemen a gyűrűsujjam játszott legót, de miután éppen nem kellett máshová mennem, hát beültem én is. Direkt jót tett! Komolyan!

- Már a többség készült lelépni, de engem még becibált Zsuzsa egy szobába, hogy a pakolást megcsinálja nekem. (Na, ilyenem se volt még!) A csípőmre "ragasztott fel" egy jókora nejlonból kivágott darabot, melyre valami cuccot kent, s gézlappal fedett; majd ezt az egészet törülköző és a bugyim segítségével rögzítette. Mikor ez lekerült (30 perc kellett neki), befejezett volt a munkanap.

Ekkor már rajtunk kívül kezelt nem volt az pavilonban. Át kellett mennünk a főépületbe, ebédelni. A negyediken van az ebédlő, s valami pazar a kilátás. Finom kaját kaptunk, gyönyörű, tágas minden, úgyhogy azt gondoltuk hirtelen, hogy na, akkor most alszunk is egyet....

De sajna mennünk kellett, lent még ittuk egy kávét (csak, hogy legyen mindenhol egy kis negatívum is, a büfés lány alighanem ballábbal kelt ma, mert olyan fancsali képet vágott mindenhez, hogy a cukor is megsavanyodott a kezében, de sebaj, majd holnap is ellenőrizzük...:) Még vettünk újságot, aztán jöttünk haza.
A M0-n szerencsére a szembejövő sávban kilométeres kamionsor araszolt. Félelmetes volt.

De mi be-be-beeeeeeeeeee!! Odafelé mentünk, illetve jöttünk...
Úgyhogy most megyek aludni... vagyis zuhanyozom, és holnap kezdődik előről, de remélem már egy vízitorna is belefér...