Nézem Dr. House-t. Az ismétlések utolsó előtti részében olyan kérdés merült fel, ami nem hagy békén.
Az említett rész apropóján felmerült bennem az egyik legfontosabb, legsúlyosabb kérdés, ami sok hasonlóval egyetemben ilyenkor előkerül. (Mert ez olyan teher, amivel a hétköznapi ember jó esetben sohasem találkozik.)
Amikor az egésznek döntenie kell a hozzá mégoly közelálló, de éppen öntudatlan sérült sorsáról. Az orvos(ok) javaslatait meg mindent meghallgatva, de akkor is a döntés súlya egyedül a hozzátartozó vállán van. Hisz akit ez igazán érint, az az adott pillanatban nem képes semmiben sem dönteni, tehát helyette kell ezt megtennie valakinek.
Általában is kemény kérdés, de úgy még annyira sem látom át, mint saját példámra lebontva, tehát maradok ezen a szinten. Egy hétig voltam kómában, s 3x meg is haltam. Majd felébredtem a kómából -feljöttem, talán az élet legalsó szintjéről- de még majd' három hónapig amnéziás voltam. (Ezt soxor leírtam már, elnézést kérek az ismétlésért, csak azért teszem, hogy érzékelhető legyen annak is, aki most találkozik velem itt először, hogy valamennyire belülről látom ezt.)
A döntés számomra, aki a másik végletet éltem ebben a játékban, elképzelhetetlenül keménynek tűnik. Látom ennek a súlyát. Látom azt, hogy mi lett volna ha... S közben tudom, hogy úgy nem lehet élni, hogy akár egy pillanatra is felmerüljön, hisz ha levágják akkor a lábam, most pusztán annak örülnék, hogy élek. És az adott maradék helyzetet látva, valóban örülnék is ennek, hisz az éppen regnáló adottságok között még mindig az lenne a legfontosabb.
Milyen lehet, mikor valakinek el kell döntenie, hogy mi a legjobb az adott helyzetben? Amikor eleve a szituáció ellenkezik mindennel, amire ép ésszel fel lehet készülni, ráadásul olyan kérdésben kellene -esetleg igen gyorsan- 'á'-t vagy 'b'-t mondani, amiről soha addig, még nyomokban sem, merengett el az egész.
Milyen lehet?
Milyen lehetett Apunak?
Egyszerűbb lett volna levágni a lábam. Iszonyú sok kínt megspórolt volna nekem ez. A TB-nek pedig igen sok pénzt. De tudom, ha így történt volna, meghaltam volna. Nem lett volna belőlem túlélő.
Egy csomó közhelyet lehetne sorolni ide. Például "a szeretet mindent megold", meg "az igazán nehéz helyzetben válik emberré az ember", de ettől még embertelenül, igazságtalanul, égbekiáltóan nehéz döntés lehet az egésznek választania.
(Dixinél Dr. House zenéje :)
(Ez most igazából csak amolyan kérdésfelvetés lett, hiszen igazán még végiggondolni sincs erőm vagy bátorságom ezt a témát, de tudom, hogy mérhetetlenül fontos. De szerencsére kevesek találkoznak ezzel életük során.)
