Azt írtam, hogy része az útnak a fájdalom ...
Nos, szoktam én hazudni?

Történt, hogy tegnap kétszer kellett lemennem a texoba (na, nem gyalog, erre azért a legvirgoncabb napjaimon sem lennék képes; autóval, persze...), meg dokinál voltam, meg azt játszottam, hogy majdnem rendes háziasszony vagyok, s valószínűleg ennek az emberfeletti teljesítménynek köszönhetően este 7-re már éppcsak a szemem bírtam nyitva tartani...
Azt is mondhatnám, hogy EZ VAN, de ennyire olcsó humorszerűséggel nem élnék... annál is inkább, mert ez nem vicces. Ezért lett ennek a blognak ez a címe.
De visszatérve a tegnaphoz. Újfent elhatalmasodott rajtam az a béklyó, ami lehetetlenné teszi még az épkézláb mondatok megfogalmazását is (élőszóban, mert az írásbeli kommunikáció olyankor fel sem merül), nem beszélve a bármily kis mértékű mozdulatokat... (é.: kb. 3 órán át mozdulatlanul ültem-feküdtem az ágyban, mert a kíntól nem voltam képes arrébb rakni a lábaimat...)
Szóval, a fájdalom ilyen, mikor nem pusztán az emlékéről mesélek, illetve már ez sem igaz, hisz most sokkal szabadabb vagyok... pl. el tudtam jönni idáig... igaz, hogy két mankó kell a közlekedéshez, igaz, hogy a nappaliban nem tudok leülni csak erre a székre, de már itt vagyok...
Vagyis, azt tudom mondani, hogy a fájdalom, mint a rokilét minden egyéb konkrét velejárója, leginkább türelemre tanít. Engem legalábbis mindenképpen.

Ja, tegnap, még mielőtt beállt volna a csípőm, Tanár úr telefonált, hogy szeretne látni, mert pénteken van egy szabad órája, menjek már be hozzá kontrollra! Mondtam, hogy hát azt mondta, csak akkor menjek, ha valami baj van, most pedig én nagyon jól érzem magam. Mindegy, azért megbeszéltük, hogy péntek délelőtt megyek (azóta már autót is szereztem, mert ilyen ügyi vagyok... és persze, mert Csaba Csaba, köszönöm)
Na, ennek örömére, mondjuk egy órával a telefonbeszélgetésünk után, lenullázott a csípőm! Hát mi mástól történt volna ez, ha nem azért, hogy legyen értelme holnap kontrollra mennem??!!
Semmi sem véletlen... vagy mondtam már ezt?

..................................

1. | 2007-02-25 08:32:18

Péter

2007-02-25 08:32:18

Ebből is láccik, hogy Tanár Úr nem fogorvos. Ha fogorvos lenne, akkor a hívásától elmúlna a fájdalom.

  2. | 2007-02-25 09:37:50

talema

2007-02-25 09:37:50

Ebben van már tapasztalatod?

  3. | 2007-02-28 21:05:25

Péter

2007-02-28 21:05:25

nyilván :)