Már ismerem.

Eldőlt a kérdés bennem, hogy szimpatikus-e.


Egy idézet, mely nagyon is idekapcsolható:
"Ma is -mint tegnap- megcsodálhattam Erőss Zsolt fel és alá kerekezését az előtérben, miközben folyamatosan forgott a kamera mellette.

Én kávéztam. Meg sütit ettem. Meg rejtvényt fejtettem. És persze kényszerűen hallgattam a mellettem lévő asztaloknál folyó ilyen-olyan társalgást.
Szerencsémre, vagy szerencsétlenségÜKRE, a mögöttem lévő társaságból egy nő -ki kerekesszékben ült, ezt korábban láttam- így szólt:
"Itt ez az Erőss. Mit ajnározzák?! Magának kereste, a tébé meg rá költi a mi pénzünket!


Hát, ööö... sokat gondolkodtam rajta az utóbbi időben, és gyakorlatilag ettől a néhány másodperctől, ettől az orvul -bár nem szándékosan- kihallgatott néhány mondattól dőlt el bennem a kérdés.
Miközben nem túl szimpatikus nekem ez az ember, mondom ezt végtelen önteltségemmel, mert egyáltalán nem ismerem, s talán csak az munkál bennem, hogy kicsit úgy érzem (még mindig, pedig már másik oldalra billen a mérleg), a könnyebb utat választja, szóval miközben nem nyeri el tetszésem, kezdem megérteni. Mert ez így, nem szól másról, mint arról, amit én új életem negyedik hónapjától vallok.
Cél kell.
Személyes, nagyon is szubjektív cél a túléléshez.
S most ezt, Erőss Zsolt, vagy ha úgy tetszik ma a néni a kerekesszékben a kijelentésével (mellesleg "néni" lehet vagy 3-4 évvel idősebb nálam, de én is néni vagyok, akkor meg ő pláne, ugye) annyiban finomította, hogy ha a célhoz, mely a túléléshez segít, nem jó a megmaradt testem, akkor azt úgy kell alakítani -a lehetőségekhez képest-, hogy az megfeleljen. Juj. Ez sokkal bizarrabb mondat lett, mint szántam. De nem tudom jobban megfogalmazni. A lényeg -nekem-, hogy megértettem ezt az embert.

Visszatérve a nénihez, nem bírtam ki és hátrafordultam. Hangosan nevettem és megkérdeztem:
- Ezt most nem mondja komolyan, igaz?
- Dehogynem! Magának köszönheti! Vagy talán fegyvert fogtak a fejéhez, hogy felmásszon arra a hegyre? Csak magának köszönheti, a tébé meg fizeti az én pénzemből az ellátását!
Jólnevelt vagyok, így csak egy rövid kacajt engedtem meg magamnak -miközben mélységesen sajnáltam, s most is a hölgyet- majd ezt mondtam:
- A részeg sofőr, ha nekimegy a fának, na, ő magának köszönheti. De itt nem erről van szó.

Erre néni hápogott kicsit, és annyit motyogott, hogy "nem kötelező hegyet mászni"... majd mikor fordultam vissza a rejtvényemhez, hangosabban hozzátette:
- Ja, hogy maga a rokona! Akkor értem, hogy melléáll! De ha tudná!!

Nos, nem, nem vagyok. És nem állok mellé, sőt, ha neki mondta volna a néni, mélyen hallgatok. De tudom, néni akkor nem szólalt volna meg, ha hallótávolságon belül van Erőss Zsolt.
Csak néha gondolkodom és néha -bár ritkábban is mint szeretnék- tovább is látok a saját szemellenzőimen."

A fenti részlet innen.

Most pedig személyesen megismerhettem, rákérdezhettem néhány olyan részletre, amire nekem, erről az oldalról rálátásom van, Ő pedig készséggel válaszolt nekem mindenre s bármire ami eszembe jutott.
Összesen kilencen voltunk és ugyan bennem volt egy finom "kész átverés show"-s várakozás, mikor küzdöttem magam felfelé, s főleg mikor odaértem a még bezárt étterem elé, de ez az érzés egy pillanat alatt elillant aztán.



















Mert lehetőségem volt megismerkedni s beszélgetni egy ikonnal.



















Ahogy első pillanatban megláttam, illetve ahogy rám figyelt az étterem előtt, s mosolyogva konstatálta, hogy igen, én egyike vagyok a nyerteseknek, s közben ezerrel mosolygott, nos, engem meggyőzött.

Folyt. köv. amint megkapom a vacsora képeit. Egyelőre csak ennyit akartam rögzíteni.
S persze még azt el kell mondanom, hogy gratulálok anyának, apának, tesónak a tegnap hajnalban megszületett Csoma érkezéséhez!

Íme, itt vannak a képek is.