Itt tartottam, pedig még nincs vége.

Nem is emlékszem pontosan, hogy melyik nap történt, vagy szerdán vagy csütörtökön, de a lényeg, hogy attól a pillanattól érdekesen alakult a beszállításom.

Szóval, történt, hogy annak rendje s módja szerint keltem, mikor keltem, készültem, kávé miegymás... aztán indultunk Anival, ki, a Roverhez.
Beszálltunk, indultunk volna, s láttam, hogy Aninak valami nem tetszik. De újra indította az autót, kifordultunk a bejárattól, haladtunk vagy egy métert és ismét megálltunk, ekkor már ki is szállt az autóból, s mondta, hogy balhé van.
Én -szokásomhoz híven- csak néztem.
Ani visszatért és közölte, hogy defekt.

Én ki akartam szállni, de nem hagyta, visszatolatott a kapubeállóhoz, s ott kecmereghettem ki, nem a nyílt főúton. Már fogalmaztam magamban a szövegem, amit a telefonba akartam mondani, mikor is hívom a kórházat, hogy a mai napot akkor sztornózom, de Ani mentő ötlete nyomán, szegény Ricsit -a fess vőt- ugrasztotta ki az ágyából, s ültette be a volán mögé autójába, azzal a nem titkolt céllal, hogy engem -a zönként vállalt koloncot- eljuttasson rendeltetésem helyére, azaz Budakeszire, az OORI-ba. Igen ám, csakhogy …. nos, szóval… odabattyogtam –koromnak s két mankómnak megfelelő megfontoltságot sugárzó sebességgel- a kocsihoz, s benéztem… Jé, mondom, némmá… Szóval, nem nagyon volt anyósülés az utastérben, no meg hátsó ajtó sem, lévén ez egy békebeli Volkswagen Derby.



/VW_'78 innen van e/

Úgyhogy szegény Ricsi kómásan, épphogy álmából kicibálva volt kénytelen ülést szerelni, majd drága nénit kórházba vinni.

Köszönöm.

A három nap esszenciája: elektromos kezelések, masszázs, tornák, vízi- és csoportos, no meg egyéni, és pakolások.
Csütörtökre ért el odáig a testem, hogy szól, most már elég lesz. Ugyanis lépés közben hagyott cserben és nem akaródzott a bal csípőmnek továbbcipelnie engem.
Hmmm… Aztán péntekre már agyilag is lefáradtam, de örömmel, már-már boldogan beszélgettem vörösbort kortyolgatva Fidosszal, Mark’yhennon-nal, [ht]-val, Mahutanival és PANKaRÁTOR-ral.

Már hétfő van –s Húsvét hétfő lévén-, csak ma megyek vissza Zsámbékra, mert egy hetem lenne még a kórházból, majd pedig pénteken már megint nem oda megyek, hanem a FOT (fogyatékossági támogatás) miatt, Pestre, aztán Esztergomba a fáklyás felvonulásra. Így ez a hét csak 3 nap lesz a nappaliban, Ki kell használnom.