Hétfőn megyek kórházba.  Az István kórház F épületébe fekszem be egy hétre és lymphoedema drenázst és masszázst fogok kapni.

Hétfőn reggel 8-ra kell a felvételi irodán lennem, mert fél 9-től már kezelés van. (Gondolom első nap még csak a kezelések kiírása, az állapotfelmérés lesz soron, de akkor is, fél 9-től már mindenképpen benn az osztályon a helyem.)
Itt a tél, ugye, havazik, meg tudom én, jeges utak, ónos eső, és a többi téli nyalánkság, így nekem a reggel nyolcas beérés, a fél hat utáni buszhoz bandukolással kezdve, ráadásul két mankóval plusz egy húzós bőrönddel, no meg egy táskával még a vállamon, majd ugyanilyen opciókkal metrózni egy kicsit és sétálni újra egy kicsit nagyobbat, nos, nem kivitelezhető.
Tehát megszerveztem, hogy már vasárnap felmegyek Pestre, és ott alszom Egyeskééknél, aztán majd hétfőn reggel, a már korábban -talán kétszer- általam is igénybe vett BKV-MEOSZ kooperációban fenntartott háztól-házig járattal -két darab buszjegyért- simán, csúszkálás, cipekedés, elakadás nélkül odaérek ahová kell.
Gondoltam úgyis nemrég -tán egy éve sincs még- vagy 5 mozgássérültek szállítására tökéletesen alkalmas kisbuszt kapott a BKV, így a park régi járműveit végre biztonságos újakra cserélhették, s több is lett a kocsik száma így.
Aztán azt is gondoltam, hogy mivel három munkanappal előbb kell kérni a szállítás, én ügyes leszek és már ma, vagyis 4 munkanappal előbb hívom a diszpécsert, hogy biztos ami tuti alapon, paramentesen tölthessem a hetemet.
A telefonomba csak így, hanyagul annyi van beírva, hogy MEOSZ, tehát nem lehettem biztos benne, hogy ez a szám, az a szám, amit nekem hívni kell ehhez, de egy életem, egy halálom (nem is, de … na), hívtam. Mikor hölgy felvette neki elhebegtem bajom és azt is, hogy nem tudom, jó helyen gazsulálok-e, de megnyugtatott, hogy igen, ez kell nekem, csak kolléga éppen wc-n van, de addig ő felveszi az adatokat, s majd vagy ideér addig, vagy visszahívnak, hogy megnyugtassanak az eredményről. Alig kezdtem el bediktálni az adatokat, mikor át is adta a kagylót a hölgy, s immáron a megfelelő emberrel –az illetékes elvtárssal- tárgyalhattam.
- Neve?
- Hol kell felvenni?
- Hová utazik?
Diktáltam mindent, ő jegyezte szorgalmasan.
- Mikor?
- 13-án, hétfőn reggel kell 8-ra beérnem az István kórházba.
- Ó, akkor? Akkor biztosan nem fog menni, ne haragudjon!

Hökk… mondom én… hökk a javából… s ezt hallva, vagyis nem hallva, folytatta:

- A hétfő reggel a legnagyobb csúcs, annyi rendszeres szállításunk van akkor, hogy Önt már biztosan nem tudjuk akkor elvinni, de mondom, ne haragudjon!

Már meg tudtam szólalni.
- Nem, nem haragszom. Köszönöm a tájékoztatást.
De folytatta:
- Tényleg ne haragudjon, nagyon sok rendszeres szállítás van akkorra, ezért nem tudunk autót küldeni.
- Semmi baj, köszönöm.

Nem haragszom. Tényleg nem. Csak a zabszem azonnal a helyére került, mert elképzelni sem tudom, hogy miképp birkózom meg a jeges úttal, a sötéttel, a bőrönddel, a két mankóval…
Úgyhogy a sokk miatt rögvest meg is írtam ezt a roki listák közül, ahol tag vagyok, háromra. A MEOSZ listájára nem engedték fel, pedig ebben nincs semmi lázító:

"Kedves listások!

Nem haragszom. Ezt leszögezem.
De nagyon nem esik jól, hogy nem kaphatok segítséget amikor kórházba megyek jövő hétfőn reggel, mert sajnos a BKV-MEOSZ szolgálatában álló kisbuszok közül egy sem tud engem elvinni a VII. Akácfa utcától a Nagyvárad térig, az István kórházba.
Így két mankóval, bőrönddel fogok bohóckodni a jeges utakon.
Nem haragszom. Tényleg nem.

Csak megint azt érzem, mint a parkoló kártyák kapcsán, mert ugye ott az van, hogy én nem vezetek, így majd nekem jó lesz a max két órára szóló ingyenes parkolás…. itt meg, ez nem rendszeres fuvar, nekem csak most kellene bemennem a kórháza, így nem férek bele.

Nem haragszom. De valaki ugyan mondja már meg nekem, hogy a búbánatos búbánatba jutok el fagyban a kórházba aznap reggel?

Tudom, hogy jó dolog ez. Nagyon jó. Nem kétlem, hogy az, én is használtam már két, vagy három alkalommal, de most nagyon rosszul esik, hogy van, de nekem még sincs….

  talema"

A másik kettőn viszont megjelent. Reagáltak is rá ott, de én hangsúlyozom, hogy ez jó dolog, ha a kicsi jót is utálom, abból nemhogy nagyobb jó, jobb nem lesz, de még azt is elvesztem, tehát ez a levél csak a kétségbeesésemről szól.

Aztán csörgött a telefonom és hívott egy ismerősöm az egyik listáról, hogy na akkor hétfőn reggel ott leszek ahol kell, mert ő 7-re viszi a feleségét ide meg emide dolgozni, aztán fordul egyet és visz engem a kórházba. Jó lesz így??
Köszönöm, András!

Most erre mit mondjak?

Az elég lesz, hogy nem haragszom??