Nem készült el az autó, oly annyira, hogy a holnapi fuvar is csak ma délutánra dől el, mármint az, hogy lesz-e egyáltalán.

Beszéltem az osztállyal, nagyon nem örülnek, hogy nem megyek. Megértem, én se örülök.
Megnéztem, Volán+BKV túra cirka 2 és fél óra lenne, vagyis nem egészen életszerű elképzelés.
Az osztályról kaptam egy lehetőséget, hogy ha feljutok Pestig, onnan már a MEOSZ támogató szolgálata talán ki tudna vinni, úgyhogy ha kiderül, hogy mégsem gyógyul meg a kisbusz, akkor próbálkozom ezzel. De ezt csak akkor kezdhetem el, ha eldől, hogy nem mehetek az alapítvánnyal.
Bonyolult vagyok. Már megint.

S ha már zenekeresgélős pillanatok ezek, ugye (MÉMileg), akkor megint itt egy csemege. Öreg vagyok és unalmas, századszor teszem ide a padomra ezt is, de sebaj.
EEZAZ AMIT NEM LEHET MEGUNNI!! Ugye?!