Az kéne, na. Persze erre csak most jöttem rá, bezzeg tavaly ilyenkor!
Hiába, na. Egy évvel öregebb lettem... höhö...

Hétfőtől járok ismét a -már tán rendes évi elfoglaltságnak is nevezhető, három hétig tartó-, nappali kórházba.
Igen ám, de most jöttem rá, hogy abszolút nem vagyok összepakolva.
Felháborítóan lazán veszem a dolgokat mostanában!
Úgy többé-kevésbé megvan a pakkom, de mint tudatosult bennem, egy árva fehér cérnazoknim sincs. Márpedig a tornacipőhöz, meg tornacucchoz azért mégsem illik különösebben a fekete zokni, igaz?

Sajna nincs mit tenni, szerezni már nem tudok -ugyan holnap nyitva van még mondjuk a texo, de az ott van én meg itt, ugye- vagyis a meglévő készletekből gazdálkodva setét lábtyűben fogok pompázni az első napokban, a fehér alapon, színes pillangókkal díszített nike tornacipőmben! Szép, mi? Höhö... (Vagy ezt már mondtam?)

(A tavalyi remeklés krónikája itt kezdődik, ni.)