Lassan vége a három hétnek. Mit lassan? Csak egyet kell aludni és arra ébredhetek, hogy ma megyek utoljára...
De bízom benne, hogy csak az idén!! Már úgy értem, hogy idén utoljára, mert ma még a doktornő is kimondta, kerek-perec megfogalmazta ezt a szívemnek oly kedves mondatot: "...ha majd jövőre jön megint..."
Szóval kérem, hajlékony lettem, mint egy nádszál, magabiztos, mint egy erős túlélő, és jókedvű, mint egy ovis...
És szomorú, mint egy búcsúzó vándor... (...és hülye, mint egy nemtommi... bocsi, ez egy ilyen nap...)
- Reggel az összeröffenés most hosszabb volt, mint általában, mert a doktornő tartott kiselőadást a gerincről, s annak bántalmairól, majd Zsuzsa folytatta a mondókát, a helyes tartásról illetve a gerincbetegségek megelőzéséről, azok gyógyításáról, kezeléséről. Mutatóba hoztak egy gerincoszlopot, az idegrostokkal együtt, és persze a porckorongok is a helyükön voltak. (Na, mielőtt itt szívedhez kapnál, azt elmondom, hogy naná, modell volt, sosem lakozott benne lélek... nyugi!) Emma azonnal parázni is kezdett (ami érthető is, csak nem tudom máshogy megfogalmazni ezt), hogy az egyenlőtlen terheléstől akkor az ő gerince nyilván menthetetlenül felmutat rövid időn belül néhány sérvet. Doktornő azonnal igyekezett megnyugtatni, hogy ami előfordulhat (mert azért ez tagadhatatlan), nem törvényszerű, hogy be is következik, sőt, így akkor legalább tudható, hogy mit kell erősíteni, mi az, amit fokzottabban kell erősíteni, hogy egy úgymond izomfűző alakuljon ki a törzs körül, ami védi a gerinc gyengébb részeit. (Huh... ha nem jól jegyeztem meg, kérem, valaki írja már ide a tutit! Én így emléxem, de ugye tudjuk, hogy ez mit is jelent... én meg a memória...)
- Kartorna. Most csak gyorsan, hisz a kiselőadás igen sok időt igényelt, így a torna után most még a szokásos kávét is ki kellett hagynunk. Ámde rohantam a kazettámért (amit végre harmincezredik felszólításra nem hagytam otthon), mert most jött a direkte nekem készülő otthoni használatra szánt torna felvétel!
- És igen! Azt is mondhatnám, hogy IGEN!!!! Komolyan! A lélegzetem elakad, ha ez jut eszembe! Zsuzsa olyan szintű tornát állított össze nekem, ami nekem belül van a még elvégezhető szinten, de erősen megmutatja azt, hogy íme, mire is vagyok képes! Jaj, nem tudom jobban, érthetően elmondani ezt!!! Köszönöm! (Ráadásul az van a kazettára írva, hogy "2008.", vagyis... vagyis, lesz ez még több is!!!)
- Be kellett mennem a doktornőhöz, mert ugye, holnap kapjuk a zárójelentést, s meg akart nézni, hogy mennyit változtam a 3 hét alatt. Megdícsért, mert most is látta a praktikákat, amiket alkalmazok a ruha le- és fevételnél, meg ilyesmi. De nem ez a lényeg. Kérdezte, hogy miben érzem a változást, illetve, hogy érzek-e egyáltalán. Hehe... mondtam, hogy most úgy érzem, hogy gyakorlatilag bármit meg tudok tenni... :) Jóvanna... tudom a korlátaimat, de azokon belül egyre szabadabb vagyok... komolyan! Most azt érzem, hogy bármire képes vagyok!!! El lehet ezt képzelni?!
És az ominózus mondat, amit az elején idéztem már, teljes egészében akkor hangzott el, mikor megnézte, hogy mennyire nyílik a térdem a protézisemmel. Szinte elámult, és ment is a centiért, mondván: "Fel is írom ezt, hogy ha majd jövőre jön megint, legyen mihez viszonyítanunk!"
- Dórinál jött a TENS kezelés. Ez az egyetlen pont, ahol azt érzem, hogy talán jobb is, hogy már vége a kúrának.. (...nem ám, de..., na...) mert ma megint elaludtam. Ha maradhatnék még, tuti, hogy már eleve horkolva közelíteném meg a kezelőt.
Aztán már mentünk is ebédelni, majd kifizettük a kórházi napidíjat a furfangos automatánál (a biztonsági őr készséges volt nagyon, gyakorlatilag megcsinálta helyettem a dolgot, köszönöm!), és indulhattunk haza.
Emma egész nap küzdött a fájós fogával, és sajnos ma nem volt benn az OORI fogásza, így csak holnap jut el dokihoz. Remélem most jól van. Különösen a szülői értekezleten hallott remek hírek fényében, egy rakoncátlan fog nem is tűnik olyan vészesnek! (Ugye Emma?!)
Jaj, jaj... Holnap utoljára megyünk... de remélem, csak idén utoljára!!!! Kéretik drukkolni!
2008.01.24. 19:05
Szólj hozzá!
Címkék: talema rokiság nappali kórház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://relax.blog.hu/api/trackback/id/tr771599886
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.