Ismét egy hétfő, sajnos a harmadik már, vagyis nem lesz több ebben a ciklusban.
Iszonyú tömeg volt megint az utakon, de időben beértünk. Lehangoló volt látni, hogy akikkel együtt voltunk eddig, szinte kivétel nélkül eltűntek. Furi, nagyon furi.
- Az összeröffenésen csak egyre sorolták az új neveket és hirtelen mi ketten (Emma + én) léptünk elő "nagyöregekké"...
- A közös torna is az ismerkedés, összeszokás jegyében telt, bár a többség visszajáró rehabos, tehát régről majd' mindenki ismerős Zsuzsának (a gyógytornásznak). Hoztuk a formánkat Emma és én, mert szinte végig röhögcséltünk, de esküszöm, hogy azért csináltuk böcsülettel a dolgunkat!
- Kis kávézás után egyéni torna következett, most úgy, hogy egy szőnyegen Emma, a szomszédjában meg én, és Zsuzsa felváltva tekergetett minket. Közben Bence bejött és közölte, hogy ha Zsuzsa "végzett" velem, akkor mehetek hozzá. (Tök ügyesen tudtam emelgetni a lábaimat, ez így ennyiben összefoglalva igen semminek tűnik, pedig nem az, nékem, kedveseim, elhihetitek!)
- A "előjegyzéshez" képest Dórihoz kellett mennem, a TENS kezelésre, ami ismét egy hajszálon múlt, hogy nem fulladt alvásba...
- Aztán végre masszázs. Hozom a formám, persze. Bence előre engedett a folyosón, én meg mentem elszántan... Aztán Ő megállt én meg mentem tovább. Ő vigyorog én meg visszafordulok, hogy most akkor mi van? Jah, hogy én túlmentem??? Uttyankérem!!! Hehe... Gond nélkül, emelt fővel visszasunnyogtam... :) Meg kell jegyeznem, hogy egyre inkább elengedem magam ilyenkor, amilyen görcsös voltam az első masszírozások alkalmain, hát most épp annyira tetszik ez.
- 13 órára kellett mennünk vízbe, így előbb mentünk ebédelni és a szokásos kapucsínónkat is megittuk a büfében. Ma a régi (úgy értem abból az időből, mikor a b. után éltem hónapokat az OORI-ban) vizes gyógytornászom tartotta az órát. Hát, fáztam a vízben, és eléggé elfáradtam.
Ezzel vége is volt a napnak, irány haza. Most azt hiszem, megyek és alszom egyet. Mindösszesen 4 napunk van még a rehabon. Az tény, hogy ilyen-olyan fájdalom akad, de összehasonlíthatatlan az az eredmény, ami már most érzékelhető az állapotomban. (Ráadásul fogytam, de ez titok is.) Sajnos már csak 4 nap van.
Vagy ezt már mondtam?
2008.01.21. 15:31
Szólj hozzá!
Címkék: talema rokiság nappali kórház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://relax.blog.hu/api/trackback/id/tr821599889
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.