A krónika folytatódik.

Reggel időben indultunk és, hogy már tudta a sofőr az utat (én persze nem, csak felismerem a célt, mikor már ott állunk előtte), időben ott is voltam. Ugyan a vérnyomásom nem mértem meg, mert ez tavaly még nem volt rendszer és én ezzel nem számoltam, de később pótoltam.
A kedd, mint azt tavaly tapasztaltam már, a pozitívumok felsorolásával kezdődik. Ki-ki elmond valamit, ami az utóbbi napokban történt vele, és kerekebb lett tőle a lelke, én azt mondtam el, hogy tegnap nem fáradtam el, így kihasználtam az alkalmat éás sütöttem egy kenyeret, ezzel baromi elégedetten indulhattam neki a három hétnek.
Aztán beosztották a napi programokat, hát, ez az a szint, amire már számítottam.
Közös torna
Széken ülve, megtekergetve a szabad tagjainkat.
Egyéni torna
Zsuzsi, a gyógytornász, csak velem foglalkozott és jól megszadizott. Megdícsérte nagyon Editet, akit mindjárt fel is hívok.
Elektromos kezelések
Előbb a bal csípőmre, aztán a derekamra. Höhö... ez utóbbi alatt elaludtam. Ciki nem ciki, én elaludtam. Rita pedig nem akart felébreszteni idő előtt. :)
Masszázs
Bence nagyon ért ehhez. Eleddig ő az egyetlen, akitől elviselem ezt a tortúrát. Mellesleg nagyon jót tesz a lego-tagjaimnak.

Majd ott lébecoltam, mert már kis híján dél volt. Zsuzsi kérdőre vont, hogy mégis hová készülök, hisz talált nekem pesztrát (aki felkísér a főépületbe), s együtt megyünk majd kondizni.
Elállt a szavam. Én?? Kondizni??

Félve mentem a tornaterembe, gondolom, mondanom sem kell, elképzelésem sem volt, hogy mégis mit csinálhatok majd ott.


 

A kondiról nekem ilyen képek ugranak be.

A gép, mint kiderült, rendben is van, de még én is boldogultam a feladatokkal, hiszen direkt nekem összeállított sort kellett megcsinálnom.
Teljesítettem is, de ezzel a napi erőm végére értem.
Mikor szélnek lettünk eresztve, irány a büfé és egy kávé meg egy süti társaságában vártam az autót.
Míg hazaértünk, nem sok híja volt, hogy elaludjak, szóval, elfáradtam.

Közben még kiderült, hogy Dittéék cázat vesznek!! Aminek nagyon örülök.

Most pihenek, mert ez csak a második nap volt, mégis lóg a nyelvem, úgyhogy megyek és rákészülök a holnapra. Höhö...

/Kép innen/