Pedig nem is az, csak az én agyam képes nap mint nap megélni már tudott dolgokat, rendre újként. Este, már majdnem éjszaka volt, mikor belém hasított a gondolat, hogy másnap -azaz kedden-, nekem jelenésem van. Telefonálgattam, de semmi pontosat nem tudtam meg, kénytelen voltam…

Agyam nincs. Rohanás, rohanás az van. ("Mert kaja nincs. Kaja, az nincs, de csempe a francba, az van, mi?!!") De ha lenne eszem, akkor ma nem is kellene ezen görcsölnöm. Hű, bakker. Paradoxon a javából, igaz? Szóval, szokás szerint zabszem és drukk-kunyerba, és…