A csengő
Nem is tudom
pontosan, kinek a nyakában kellene lennie mindenképpen ahhoz, hogy
figyelmeztesse az embereket, az itt közeledő nem egészen
kerek...
Már sokszor írtam, idéztem tőle és említettem meg itt egy
kerekesszékes barátomat, aki éles eszével, sarkos
gondolkodásával, kiművelt, de nem finomkodó, egyenes stílusával
engem a hozzám intézett első és rá oly jellemzően határozott
mondatával -"Te vagy Talema?"- bevéste magát a memóriám helyét
uraló jégmezőre.
Nemrég az egyik roki-listára feltett T-boy egy
levelet,
mely egyrészt rá annyira jellemző, másrészt nagyon is
továbbgondolásra érdemes.
Íme -engedelmével ideteszem-, az írás:
"Nyitrai Imre helyettes szociális államtitkárral készített
interjút, amiből most idézek:
„Sokadszor nem teljesítjük az akadálymentesítésre vállalt
határidőt. Ezzel mi lesz jövőre? Újabb haladékot kérünk?
Ezen a téren valóban elmaradásban volt az ország, pedig rengeteg
forrás állt rendelkezésre akadálymentesítésre, csak épp nem
megfelelő módon használták fel – említhetném például a 40
centiméter magas „akadálymentes” kilátó esetét. Itt a hatályos
normák kikényszerítését kell elérnünk, és társadalmi
tudatformálásra van szükség. De hadd mondjak egy példát arra,
hogyan lehet valamit gyorsan és egyszerűen megoldani: amikor kint
voltunk ebben az ügyben Londonban egy konferencián, az ottani
államtitkár elvitt minket egy több száz éves pubba. Megkérdeztük,
hogy az ottani lépcsőket hogyan akadálymentesítik, mire azt mondta,
hogy náluk „ésszerű módon” akadálymentesítenek: egy ilyen
épületet nem építenek át ezért, ott van egy csengő a bejáratnál, a
kerekesszékkel érkezőket a pincérek beviszik. Ez a
megoldás olcsó, és mindenkinek megfelel. A hazai előírások szerint
mondjuk az újpesti Négy Lépcsős előtt a szakhatóság több millió
forintos rámpát írna elő, szakhatósági engedéllyel. Vagyis a
szemléleten is változtatni kellene.”
Kedves Államtitkár úr, nagyon tetszik nekem ez a csengős megoldás.
Lehetne a kerekesszékkel megközelíthetetlen autóbuszokra,
villamosokra és vonatokra csengőt szerelni, és az többit az
utasokra bízni. Majd ők felvisznek.
A készséges WC-s néninek persze nehéz lennék, de ő meg
csengőszóra felszaladhatna a lépcsőn egy szépen zománcozott éjjeli
edénnyel, aztán…, hiszen próbáltam én már cipőt a
forgalmas Bartók Béla út járdáján.
Egyébként a csengős megoldás nem új. Itt egy példa, egy zuglói
bankfiók (amit János fényképezett).
Az a baj, hogy nem tudom elképzelni, hogy mi történne, ha
megnyomnám azt a csengőt. Kijönne egy biztonsági őr és három bankos
hölgy és bevinne a bankba?
Persze, én is tudom, hogy nem lehet minden régi épületet
akadálymentessé tenni, de az a helyzet, hogy Magyarországon ma is
sok olyan új épület épülhet, ami nem akadálymentes, és ezek előtt
az épületek előtt vidáman csilingelhet (vagy csöngethet) az a
használt magaspadlós - emiatt kerekesszékkel használhatatlan -
hannoveri villamos, amit most vásárol a főváros önkormányzata."
Az eredeti interjú Nyitrai Imrével
itt olvasható.
S személyesen ő, hogy megemlékezzek eme nagy ötlet gazdájáról is,
hiszen kiérdemelte a helyét a padomon:
/Szemléletét
tekintve igen figyelemreméltó államtitkár képe innen,
ni/
Én pedig még hozzáteszem azt a halvány gondolat-foszlányt, mely
szintén az egyik listán jelent meg egy sorstárs -Ámon Imre-
tollából, mely nem más, mint a párhuzam, mondjuk az ókort, vagy a
koraközépkort idézve, mikor is a leprások nyakába kötelezően
csengőt kellett kötni, hogy bármerre is jár, ezzel figyelmeztesse a
többi, egész városlakót, hogy tudja, az aki közelg csak veszélyt
hozhat rá, így messze kerülje el.
Álmában csönget egy picit.
Hány lépés innen a Taigetosz?
- 2011-01-10 07:11:44
- talema
- (hozzászólások: 45) Hozzászólás RSS
Szép napot kívánok:))