OORI

Agyam nincs.

Rohanás, rohanás az van.
("Mert kaja nincs. Kaja, az nincs, de csempe a francba, az van, mi?!!")




De ha lenne eszem, akkor ma nem is kellene ezen görcsölnöm. Hű, bakker. Paradoxon a javából, igaz?

Szóval, szokás szerint zabszem és drukk-kunyerba, és miegymás... majd mondom a miértet, ha valakit érdekel.

5 hozzászólás eddig

  • Értékelés:
- 1. | 2011-06-07 11:47:06
Goldmund
Goldmund
2011-06-07 11:47:06

Nos akkor hogy is van ez?

- 2. | 2011-06-07 15:31:40
mahutani
mahutani
2011-06-07 15:31:40

Engem pl. érdekel, de nem vetted fel a telefont se!
Mi van?

- 3. | 2011-06-08 07:47:39
alouette
alouette
2011-06-08 07:47:39

engem is érdekel, de nem telefonáltam. Azért elmondod?

- 4. | 2011-06-22 23:14:39
peterfy
peterfy
2011-06-22 23:14:39

Engem is nagyon érdekekelne. :)

- 5. | 2011-06-24 06:37:07
talema
talema
2011-06-24 06:37:07

#4
Íme: http://href.hu/x/fj0z
:))

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá ehhez a bloghoz. Belépnél? | Regisztrálnál?


http://rss.relax.blogter.hu/

Rólam

József Attila: Talán eltűnök hirtelen Talán eltûnök hirtelen, akár az erdõben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amirõl számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tiz évet. Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat. Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek. 1937. november

Talán eltûnök hirtelen,
akár az erdõben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amirõl számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

1937. november

3Szavazz
Szavazz és a bejegyzés címlapra kerülhet